Dramatikus interaktív mesélés és történetmondás

Mese, mese, játék!

Mi a szerepe a mesélőnek a dramatikus interaktív mese-játékban?

2020. február 06. - mesemesejatek

bloghoz.jpgMi a szerepe a mesélőnek a dramatikus interaktív mese-játékban?


címke:
 
mesélő-játékvezető, mesetanulás, flow élmény, mesélői szerepek
szerző: Szatmáriné Márton Tímea

 

 

 Amikor azt kérdezik tőlem, hogy „Mit és hogyan kellene csinálnom, hogy jó mesélő-játékvezető legyek?", akkor mindig az az első gondolatom, hogy mesélj sokat, hogy legyen mesélői rutinod. De arra a kérdésre, hogy „Mit és hogyan kellene csinálnom, hogy jó mesélő-játékvezető legyek?", már sokkal részletezőbben szoktam válaszolni. Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre fókuszálva találunk bejegyzéseket, kiegészítve a harmadik fontos kérdéskörrel: "Hogyan készüljek fel mesemondásból, hogy jól sikerüljön a mesélésem ezzel a módszerrel?"

"A megváltozott népmesehagyomány ugyan megpróbálta a hagyományos mesemondás kommunikációs modelljét, beszédhelyzeteit mintául venni, de a folklórizmus keretein belül kialakult mesemondás ezen a téren változásokat hozott. Attitűdváltás történik a mesemondáson belül. Az élőszóval azonosult népmesét már nem a mesemondás hagyományos körülményei jellemzik, hanem új funkciók, új alkalmak, új tanulási módok, új mesemondó típusok.” [1]

„A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás ötvözi a néphagyományban megőrzött mesélési stílust, a klasszikus értelembe vett mesélés eszköztárát, a dramatizálást és a rögtönzést.” [2]

Ennél a mesélési fajtánál a mesélő egyben játékvezető is, hiszen a gyermekeket rögtön szerepbe lépteti, ügyel a játék menetére, reagál a váratlan helyzetekre, megoldásokra, sőt ő maga is improvizál. 

Milyen készségek, gyakorlatok szükségesek ahhoz,
hogy a dramatikus interaktív mesében jó mesélő-játékvezető legyek?

  1. Mesetanulás

A mesekiválasztás után a forgatókönyvírás már segít képekben látni a mesét. A szöveg memorizálása hatékonyabb, ha a jeleneteket vizualizáljuk. Tehát az adott helyszínekhez kapcsoljuk a szereplőket és a hozzájuk társított szöveget.

A jó mesemondó gazdag mesei szókinccsel rendelkezik, ezt pedig a rendszeres népmeseolvasás, népmesemondás teszi lehetővé. Így a mesei szófordulatokat könnyen elsajátíthatjuk.

  1. Metakommunikációs eszközök

Egyet értek Tancz Tünde [3] írásával, miszerint a fejből történő mesemondás sokkal élményszerűbb a gyermek számára, hiszen a pedagógus képes minden gyerekkel felvenni és tartani a szemkontaktust, így képessé válik a metakommunikációs jelek használatára, amelyek még érzékletesebbé teszik a mesét. A történetet mindig az elejétől a végéig kell mesélni, az esztétikai élmény elérése érdekében. Az átérző szövegtolmácsolás, a jó beszéd- és előadás technika nagymértékben beindítja a gyermek fantáziáját. A szemléletességet fokozza az előadó széleskörű eszköztára: vokális jelek (hangszín, hangerő, hangmagasság), a nonverbális kommunikáció (mimika, gesztusok, testtartás, mozgás, proxemika). Az ismeretlen szavak magyarázatára csak akkor kerüljön sor, ha az zavarja a további események megértését. Ha van rá mód, akkor inkább rokon értelmű szavakat szőjünk bele a történetbe, spontán szómagyarázatként, így nem szakítjuk meg a varázslat átélését. 

A jó mesemondás nem nélkülözheti a jó előadót. „A mesemondó stílusa meghatározó, hiszen elvarázsolhatja, aktivizálhatja, elszomoríthatja, megnevettetheti, megnyugtathatja a közönségét. Általa feltárul a csodák világa, a hallgató fantáziája beindul, képekben látja a történetet. Az interaktív mesében a történetmondás sokkal intenzívebben történik, mint a klasszikus mesénél, hiszen a mesemondó élőszóval alkotja meg a képzelt mesei helyszíneket (szókulissza), a szereplők jellemét, hogy a játszók minél hitelesebben lássák a cselekményt, formálják meg a karaktereket. A „szóvivő” kommunikál a közönséggel, kiszól a meséből, aktualizál, megmagyaráz bizonyos dolgokat.” [4]

Mindenkit bátorítok arra, hogy bátran használja a verbális és nonverbális jeleket, hiszen a dramatikus interaktív mesélésnél a szereplő gyermekek szövegutánmondás útján kerülnek dialógusba. A játékvezető ’előmondja’ a szöveget a mesében közreműködőknek. Ilyenkor nemcsak a tiszta, érthető beszédre figyel, hanem a vokális eszközök és a mimika, gesztus segítségével az érzelmi viszonyok érzékeltetésére is.

marci_es_az_elatkozott_kiralylany_2.jpg

Marci és az elátkozott királylány - mesélő Szatmáriné Márton Tímea (2018)

  1. Játékvezetői szerep

A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás lehetővé teszi a résztvevők spontán reagálását, megnyilvánulását, amire játékvezetőként reflektálni kell, úgy, hogy mederben tartsa a mesét/történetet.
Erre hogyan tudunk felkészülni?
Játsszunk minél több dramatikus játékot. Vigyük el a gyermekeket a „mintha” birodalmába. Tegyünk úgy, mintha lovagok/királykisasszonyok lennénk vagy eladók/vevők. Ezek a szituációk magukkal hordozzák az improvizálást. A játékvezető szerepben maradva reagálhat váratlan eseményekre, esetleg szerepből fegyelmezhet, pl. hoppmesterként: „Megkérem a kis királykisasszonyokat, hogy foglalják el helyüket, nemsokára érkeznek a lovagok!”

  1. Mesélés eszközökkel 

Mivel a dramatikus interaktív mesélés elvárja a mesélő-játékvezetőtől, hogy egyszerre meséljen és szerepet kínáljon fel a gyermekeknek, a gyors változások miatt csak stilizált jelmezzel dolgozik. Egy korona, egy kendő jelzi a résztvevők számára a királyt illetve a szegény leányt. Mégis nehézséget okozhat, hogy a két dolgot egyszerre kell végezni. Mesélés és eszközhasználat. 
Segítségül szintén a dramatikus („mintha”) játékot ajánlanám. Ez lehet egy egész rövid lélegzetű játék, akár egy egész délelőttöt átszövő tevékenység is. Ki-be léphetünk a szerepekből, válthatunk szerepeket, amihez szintén megfelelő stilizált eszközök, jelmezek szükségesek. A szöveg nem kötött, hiszen ez egy fantáziajáték, azt mondunk, amit kitalálunk, ami odaillik az adott szituációba. Ha elakadunk, akkor sem történik semmi, korrigálunk és megy a játék tovább. A dramatikus interaktív mesélésben is elakadhatunk, de a gyermekek hálás közönségként, szívesen fogadják a még kezdetben kevésbé tökéletes mesélésünket is. Aztán többszöri mesélés után kellően rutinossá válunk, épp úgy, mit mindenben másban.

  1. Bátorság, kihívás

Utoljára hagytam a bátorságot, pedig talán ezzel kellet volna kezdenem. Merészség kell ahhoz, hogy egy új módszert kipróbáljunk. Sokszor át kell lépnünk saját komfortzónánk határait. Higgyétek el, megéri! Hiszen csak így fejlődhetünk, ismerhetjük meg saját képességeinket. A végén jön a boldogító mámor, hogy sikerült, képesek vagyunk rá. Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg, hogy a „"Flow" (áramlat) az a jelenség, amikor tudatunk harmonikusan rendezett, és magának a tevékenységnek a kedvéért szeretnénk folytatni, amit éppen csinálunk. Néhány olyan tevékenységi formára gondolva, melyekben az áramlat-élmény gyakorta jelentkezik – ilyen például a sport, a játék, a művészet és a különböző hobbik gyakorlása –, könnyebben megértjük, mi teszi boldoggá az embereket.[5]

A gyermekeink örömteli arca pedig arra fog ösztönözni, hogy újra és újra meséljetek. Kívánom, hogy sokan éljétek át ezt az érzést!

 

Felhasznált Irodalom:

[1] Raffai Judit (2002): Napjaink Magyar Mesemondói. Híd Evangélikus Missziói Magazin, Evangélikus Missziói Központ – Magyar Evangélikus Rádiómisszió, Pauker Nyomdaipari Kft, 2013  pp. 123
URL:http://epa.oszk.hu/01000/01014/00107/pdf/EPA01014_hid_2013_10_115-126.pdf

[2] Fehér Éva- Szatmáriné Márton Tímea (2019): Szerepjáték, mese-játék (a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás bemutatása az óvodai irodalmi nevelésben), Kecskemét, szerzői kiadás, pp. 23.

[3] Tancz Tünde (2009) : Népmesék az óvodai anyanyelvi-kommunikációs nevelésben, IN: Anyanyelv-pedagógia. URL: http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=161

[4] Fehér Éva- Szatmáriné Márton Tímea (2019): Szerepjáték, mese-játék (a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás bemutatása az óvodai irodalmi nevelésben), Kecskemét, szerzői kiadás, pp. 26.

[5] Csíkszentmihályi, 2001, 13  p.

 

Felkeltette az érdeklődésedet a szakmai cikk? Tudj meg többet a témáról, ismerd meg jobban azt a mesélési technikát, amelyet már az óvodapedagógia irodalmi nevelése is kezd megismerni. Legyél az elsők között!
♥ Itt megtalálod! ♥

Ha érdekel ez a téma, ajánljuk Neked!

 egynapos_kepzes_masik_fajta_tomoritett.jpg

2020. február 8. (szombat) 9-17 óra
Kecskemét

10 pont értékkel

RÉSZLETEK  

 

  

 30_oras_dramatikus_kepzes_logoval_tiny_1.jpg

1. alkalom:  2020. március 21. (szombat)
2. alkalom: 2020. április 4. (szombat)
3. alkalom: 2020. április 25. (szombat)   

30 pont értékkel    

RÉSZLETEK

 

 

 

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg kollégáiddal is, hogy akiket ez a téma érdekel olvassák el a  hasznos javaslatokat! 

3 fontos lépés, hogy a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás könnyen megvalósítható legyen

01f20e4ea7e67f063fc31fbf5815cb11.jpg

3 fontos lépés, hogy a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás könnyen megvalósítható legyen

 

címke: interaktív, dramatikus játék, forgatókönyv, tervezés, élménymesélés
szerző: Szatmáriné Márton Tímea

 

  

Szereted a komplexitást? Akkor próbáld ki a dramatikus interaktív mesélést. A dramatikus interaktív mesélés egy olyan új mesélési fajta, amely megkönnyíti az óvónők mindennapjait, a tanítóknak pedig lehetőséget ad a szövegértés fejlesztésére. Egyesül benne a játék és a mese. Színteret ad a játékon belül a kreativitásnak, rögtönzésnek, mozgásnak. Több művészeti ág kapcsolható a mese-játékba (zene, tánc, irodalom, színház). A közös együttjátszás élménye pedig nemcsak a gyermekeket, hanem a mesélőt is feltölti.

valaszto_ikon_bejegyzekekhez2.jpg

1. Forgatókönyvírás

Ahhoz, hogy jó mese-játék szülessen, szükségünk van egy arra alkalmas mesére. A mesekiválasztásnál figyelembe kell vennünk, hogy általában 20-25 fős gyermekcsoporttal dolgozunk, tehát legyen több szereplős és cselekményes a szövegünk.
A kiválasztott mese szövegét bontsuk képekre (helyszínekre) illetve jelenetekre a helyszínek, szereplők, események viszonylatában. Majd megkezdődik az izgalmas munka. Képekről képekre haladva formáljuk át a mese szövegét dialógusokra, természetesen ügyelve arra, hogy az eredeti tartalom és nyelvezet ne sérüljön. Gondoljuk, végig azt is, hogyan zajlana az adott jelenet a gyermekek játékában, mi az, ami kivitelezhető és mi az, ami szöveghozzáírást/kihúzást igényel.
Ha elkészült a forgatókönyvünk, már bizonyára a fejünkben van, hogy milyen szereplők, eszközök jelennek majd meg a mese-játék során, illetve milyen stilizált (jelzés értékű) jelmezeket fogunk használni. Így a szereplő lista és az eszközlista is bekerül a forgatókönyvbe.
falank_tyuk_tiny.jpg

A falánk tyúkocska (mesélő Fehér Éva - 2019)

2. A kivitelezhetőség átgondolása

Ha kész a forgatókönyv olvassuk át újra, de már a kivitelezhetőség szempontjából. Akad-e olyan szó, ami magyarázatra szorul? Rokonértelmű szó használatával magyarázom majd, vagy kiszólással, vagy bemutatással pl. a rokkát vagy a hordót?

Minden jelenetben megjeleníthetőek a szereplők stilizált jelmezekkel?
Előfordul, hogy a mese tartalmaz olyan fordulatokat, amelyeknél nem tudjuk az adott szereplőt eljátszatni a gyermekekkel, de a mesének fontos momentuma az a rész, tehát nem kihagyható. Például Benedek Elek: A nyulak pásztora című mesében a legénynek egy nyulat kell adnia a szolgálónak. A nyulat a szolgálólány egy zsákban viszi a királynak, útközben a kisegér kirágja a zsákot, kiszabadítja a kicsi állatot. Ehhez a jelenethez plüssjátékot használtunk, bár a mesében végig gyermekek alakították a nyulakat.

Hogyan érjük el azt, hogy a szereplőkön kívül a többi gyermek is aktív részese legyen a mese-játéknak?
A dramatikus interaktív mesélést az különbözteti meg a többi mesélési fajtától, hogy lehetőséget nyújt a játékvezető számára az összes mesehallgató bevonására. A helyszínek megalkotásához, egy adott esemény hangulati fokozásához, egy szereplő ismétlődő cselekvéséhez dalokat, mondókákat, rövid verseket, zenei betéteket, hangeffekteket használhatunk. Pl. A Holle anyó mesében az almafák megjelenésekor mondogathatjuk az Alma, alma piros alma bumm kiolvasót vagy a Piros alma kigurult a sárba kezdetű mondókát; A Marci és az elátkozott királylány mesében Marci favágását kísérhetjük az Erdő mellett nem jó lakni dallal. Így a passzív résztvevők aktívvá válnak. A mese-játékba beágyazhatunk dramatikus játékokat, drámajátékokat, konvenciókat, ami nem csak az érzelmi elmélyítést segíti, hanem a szövegmögöttes tartalom megértését is.

Hol legyenek az egyes helyszínek, milyen lehetőségeket rejt a csoportszoba?
Jó, ha a mese-játék helyszíneit a csoportszoba sajátosságaihoz igazítjuk. Ha a galérián van a babakonyha, mesélőként gazdasszony szerepből indítható onnan is Kacor király története, és lehetek én az, aki elzavarom a pákosztos macskát. A csillagszemű juhász mesében a galéria alá helyezhetjük a fehér medve tömlöcét. A helyszínek alakítása függ az adott képben szereplők számától, ha többen játszanak, akkor nagyobb térben kell elhelyeznem, a mesei helyszín sajátosságaitól, mennyit mozgunk a térben, szűkös legyen-e a helyiség stb.
Természetesen, ha csak egy osztatlan tér áll rendelkezésünkre, akkor is ábrázolhatjuk a gyermekek számára a gyönyörűséges palotát vagy a félelmetes erdőt minden eszköz nélkül, csak szavakkal, leírással (szókulissza). A gyermekek fantáziája kiegészíti a hiányzó részleteket.

Hogyan meséljünk?
Látszólag egyszerű a kérdés, azonban számos lehetőség rejlik a dramatikus interaktív mesélésben. Kezdődhet úgy a mese, mint amikor klasszikusan mesélek: Egyszer volt, hol nem volt…., majd az első szereplő felbukkanásánál megjelenik a stilizált jelmez a mesélő-játékvezető kezében és elkezdődik az interaktivitás. De indítható a mese úgyis, hogy a mesélő rögtön szerepbe helyezkedik. Lehet a mesemondó a történet egyik mellékszereplője, pl. udvarmester, de lehet a történeten kívüli személy is, aki szemtanúja volt a történetnek pl. asszony a faluban. A mesélő karaktert tehát mi magunk választjuk meg, úgy ahogyan az nekünk jól esik.
kacorka_1_tiny.jpg

Kacor király (mesélő Szatmáriné Márton Tímea - 2019)

3. Élményszerű mesélés

Amikor elkészült a forgatókönyv, átgondoltuk a jeleneteket a kivitelezhetőség szempontjából, és megvannak az eszközeink, jelmezeink, fejünkben a térhasználat, akkor kezdődhet a közös játék.
Az „Egyszer volt, hol nem volt” után a résztvevők közül néhányan máris szerepbe lépnek. Ha épp új meséről van szó és még a mesélési fajta is új a gyerekeknek, mégis hogyan tudják eljátszani a mesét? A mesélő-játékvezető olyan instrukciókat ad a szereplőknek, hogy azok biztonságban mozoghassanak az adott szerepükben. A játékvezető segíti a szereplőket azzal, hogy egyértelműen jelzi számukra hogyan és mit tegyenek, pl. „A király felállt és haragjában nagyot toppantott”.

A játék során adódhatnak improvizációs helyzetek. Mivel a már szerepbe helyezkedett gyermeknek vannak mesei tapasztalataik, ezért előfordulhat, hogy saját maguk által kitalált szöveget mondanak. Ilyenkor hagyni kell, hogy kibontakoztassák kreativitásukat, arra azonban ügyelni kell, hogy a történet szála ne sérüljön. Vissza kell terelni a mesét az eredeti medrébe vagy bele kell szőni a gyermekek rögtönzését a szövegmondásba. Akadhat olyan helyzet is, amelyben a játszó nem pontosan az utasításainknak megfelelően működik. Például a főhős túlzottan fel van pörögve és szinte futva ’mendegél’. Ilyenkor a mesélő szerepéből instruáljuk: „Jaj, de ez a legény egyre fáradtabb lett, egyre lassabban vándorolt.”

Ha valaki először próbálkozik a dramatikus interaktív módszerrel, számítania kell arra, hogy a gyermekek eleinte lassabban reagálnak majd a történésekre. Azonban nem kell aggódni. A játszók néhány perc elteltével mindig felveszik a mese fonalát, átveszik a játéktechnikát és garantálható, hogy ezzel a mesélési fajtával bemutatott/elmondott mese maradandó élményt hagy bennük és bennetek is!

 

Hallottál már a dramatikus interaktív meséről? Kommentben írd le nekünk, hogy milyen kérdések merültek fel benned a cikk olvasása közben. 

 

Ha érdekel ez a téma, ajánljuk Neked!

 egynapos_kepzes_masik_fajta_tomoritett.jpg

2020. február 8. (szombat) 9-17 óra
Kecskemét

10 pont értékkel

RÉSZLETEK  

 

  

 30_oras_dramatikus_kepzes_logoval_tiny_1.jpg

1. alkalom:  2020. március 21. (szombat)
2. alkalom: 2020. április 4. (szombat)
3. alkalom: 2020. április 25. (szombat)   

30 pont értékkel    

RÉSZLETEK

 

 

 

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg kollégáiddal is, hogy akiket ez a téma érdekel olvassák el a  hasznos javaslatokat! 

A JÓ DRAMATIZÁLÁS 10 LEGFONTOSABB TÉNYEZŐJE

blogkep.jpgA JÓ DRAMATIZÁLÁS 10 LEGFONTOSABB TÉNYEZŐJE

címke: dramatizálás, próbák, szövegkönyv, tervezés, dialógus

szerző: Fehér Éva

 

 



Gyerekcsoportunk előadásait nagyon sok esetben dramatizált mesék szöveggyűjteményei alapján készítjük el. Akkor is, ha tudjuk, hogy ezek a dramatizált mesék, történetek általában egy bizonyos csoport létszámára, annak összetételére íródtak. Ha körültekintő volt a szövegkönyv írója, akkor a készítés során az ő gyermekeinek képességeit, azok erősségeit is figyelembe vette és azt domborította ki saját jelenetei kapcsán. Ez felfedezhető a kezünkben tartott dialogizált szövegekben.
Tudjuk, hogy minden gyermekközösség más és más, mégis van, hogy változtatás nélkül egy az egyben ugyanazt a darabot állítjuk „színpadra” a saját gyermekcsoportunkkal is, mint amit mások készítettek a saját csoportjuk számára. Ez nem minden esetben jó megoldás. Ha kész dramatizált anyaggal dolgozunk mire érdemes figyelni annak megvalósítása során, ha azt a szövegkönyvet saját csoportunknak szánjuk?

Fontos, hogy olvassuk mások munkáit. Az ötletgyűjtéseink során mások megközelítései (mások dramatizált szövegkönyvei) segítenek abban, hogy nekünk is szimpatikussá váljon egy-egy mese, vagy mi is meglássuk a lehetőségeket egy-egy mesejátékban. De tudnunk kell, hogy ezek nem kőbe vésett tartalmak és formák. Válogassunk kedvünkre a dramatizált szöveggyűjteményekben és legyünk kritikusak a szövegekkel kapcsolatban. Bíráljuk felül azok alkalmasságát a mi csoportunk szempontjából, és gondolkodjunk el azon, hogyan tudnánk abból magunknak egy jó anyagot és egy jó előadást készíteni.

Segítségként összegyűjtöttünk tíz fontos szempontot, amire érdemes odafigyelni, ha mások anyagaiból kiindulva készítjük el saját gyermekcsoportunk előadását.

  1. A kiszemelt mese/történet legyen alkalmas a csoportunk számára.

Sok esetben az a mese/történet marad fenn a listánkon, ami első olvasására megtetszik nekünk:

  • megfelelőek a szereplők (jellegük, mennyiségük),
  • szórakoztató a szövege,
  • megfelelő hosszú a történet (cselekmény követhetősége és időtartama szerint),
  • lehet érteni, hogy miről szól a történet,
  • jó a sztorija (élvezetes vagy az újdonság erejével hat),
  • tetszik a megvalósítása,

vagy bármilyen más ok miatt, de egyszerűen megtetszik. Többször elolvassuk, és már látjuk magunk előtt, ki mit fog benne játszani, hogy néz majd ki a látványa, szinte halljuk milyen zenét rakunk majd bele és fülünkben cseng a gyerekek hangja is.

Az első benyomás fontos. Az, hogy tetsszen nekünk, amivel dolgozni fogunk, nélkülözhetetlen. De mielőtt beleszeretnénk a szövegbe, rögtön a második olvasás közben azt kell átgondolnunk, hogy mit és hogyan kell benne alakítanunk ahhoz, hogy a saját csoportunk számára még alkalmasabb legyen az a mese, az a történet.

 

  1. Tetsszen a gyermekcsoportunknak a kiszemelt mese/történet!

Talán ez a legfontosabb a dramatizálás esetében. Sok szakmai okot és tényezőt fel lehet sorolni, hogy mitől lesz jó és még jobb a dramatizálás, de az, hogy a mesejáték témáját és történetét értsék és szeressék a gyermekek, az a legeslegfontosabb. Mert ez határozza meg, hogy milyen lelkesedéssel akarják majd a próbákat végigcsinálni, milyen lesz a monotonitástűrésük, milyen lesz a viselkedésük a gyakorlások alkalmával. És ez határozza meg majd a mi hozzáállásunkat is az egész folyamathoz.

A gyerekek mesével való lelki kapcsolatától függ az is, hogy akarnak-e játszani a mesében, és ha igen, milyen szerepet vállalnak el szívesen. Ha a „tetszési indexnek” köszönhetően meseélményük a bemutató napjáig megmarad, akkor nem agyonrágott és unalmas kötelezettségnek érzik majd magát a bemutatást sem, hanem alig várják, hogy előadás formájában ők maguk is elmesélhessék nézőiknek a mesét.  Ha szeretik játszani, akkor színpadi jelenlétet (valódi szerepjátékot) produkálnak majd, nem pedig feladatként kezelt betanult mozgást és szövegvisszamondást láthatunk tőlük.

 

  1. A megtalált szöveget kifejezetten kiindulási pontnak használjuk fel.

Minden gyermekcsoport más és más. Mások benne a nemi arányok, a gyermekek vérmérséklete, az egyéni képességek. Ezért jó, ha a kiválasztott szövegre kiindulási alapként tekintünk. Bánjunk vele alapanyagként, amelyet saját munkakörülményünkhöz és lehetőségeinkhez adaptálunk. Ha változtatás nélkül foglalkozunk vele, lehetséges, hogy egy idő múlva nagyon nehéz dolgunk lesz. Esetlegesen megvalósítási akadályokba, bonyodalmakba ütközünk, netán a gyerekek nem szeretik majd játszani, vagy egyszerűen azt fogjuk érezni, hogy valami miatt nem az igazi. Mitől igazi?

  • Attól, hogy úgy passzol a csoportunkhoz a mese/történet, mintha róluk szólna, mintha ők választották volna.
  • Attól, hogy úgy illeszkednek a gyerekekhez a szerepek, mintha azok saját lelki ruháik lennének.
  • Attól, hogy olyan élmény számukra a folyamatos közös játék, mintha belőlük nőtt volna ki az előadás.
  • Attól, hogy a felkészülési folyamat közben adódik katarzis élmény és AHA élmény.
  • Attól, hogy olyan a „színpadi” munkájuk látványa és olyan természetes hatást kelt az egész előadás, mintha „rájuk öntötték volna”.

Mindez azért, mert sajátjuknak érzik az első perctől kezdve a mesét, és azonosulni tudnak benne mindennel a próbafolyamat során. A részükké válik. De mindez csak akkor lehetséges, ha a kiválasztott szöveghez – hacsak egy kicsit is – hozzányúlunk.

meseeloadas.jpg

1. kép: Weöres Sándor Diákszínjátszó Találkozó és Fesztivál - 2016

  1. Keressük meg az eredeti prózai szöveget is, és a dramatizált szövegre támaszkodva keressünk további játék lehetőségeket a mesében/történetben.

Legjobb előkészítő munkát akkor végzünk, ha megkeressük a mások által dramatizált szöveg eredeti prózai változatát és összevetjük az alapként használt szövegkönyvvel. Miért jó ez?

  • Azon kívül, hogy segít meglátni a korábbi szövegkönyv írójának „színpadi” megközelítését, szemléletét, elkezdjük mi is látni a saját rendezői belső képeinket.
  • Lehetséges, hogy megtaláljuk benne azokat a szereplőket is, akiket korábban kihagytak a mesejátékból vagy pluszként beletettek az alapszövegkönyvbe a szerzők.
  • Felfedezhetünk olyan tartalmi részeket is, amiket korábban valami miatt kihagytak, pedig a megértés szempontjából és a cselekményépítés szempontjából fontos lenne, hogy ez vagy az még benne legyen a játékban.
  • Megtaláljuk azokat a jeleneteket is, amit hozzátettek, hogy kerekebb legyen az az előadás.

Ez az összeolvasás megkönnyíti majd a későbbi rendezési munkánkat, mert látjuk a kezdő pontot és bátrabban nyúlunk majd mi is a szöveghez.

 

  1. Alakítsuk (transzformáljuk) a szöveget, bontsuk képekre, jelenetekre, dramaturgiai szempontból egészítsük ki a leendő szövegkönyvünket.

A prózai szövegre támaszkodva megértjük az eredeti mese/történet logikai rendjét, belső struktúráját. Erre szükség van a színpadi darab során, hogy mi is egy érthető történetet játszassunk el a gyermekeinkkel. A mesében vannak le nem írt eseményrészletek, amiket az emberi agy az előzetes meseismeretnek és korábbi élettapasztalatnak köszönhetően automatikusan kiegészít, így megérti a cselekmény összefüggéseit. Ugyanezt, ugyanabban a cselekményformában színpadon látva nem minden esetben képes az agy megtenni, vagyis vizuálisan már nem minden esetben értjük meg azt a cselekménysorrendet és az ok-okozati összefüggéseket. Megértés szempontjából mások a vizuális és akusztikus elvárások a fejünkben, mint az olvasott szöveg esetében. A prózai szöveg olvasásra szánt mű, amit a szövegkönyv írás által kell színpadon előadható tartalommá tenni. Ha ezt a momentumot megértjük, máris tudni fogjuk, miért kell szövegalakítást csinálni egy-egy mese/történet esetében és miért kell újragondolni tartalom szempontjából is a mások által írt szövegkönyveket.

 A prózai szöveget bontsuk helyszínekre (képekre), cselekménymozzanatokra (jelenetekre), a teles cselekmény eljátszhatósága szempontjából a hiányzó mozzanatokat pedig pótoljuk ki (dramaturgiai hézag keresése). Ezután írjuk le röviden magunknak a megírandó jelenetek tartalmát (szinopszisok, majd szüzsé),majd kezdjük el a dialógusokat jelenetenként kidolgozni (szövegdramatizálás). Ezekbe már írjunk bele rendezői utasításokat is.

Ha a kész szövegkönyvből indulunk ki, akkor (összenézve az eredeti prózai szöveggel vagy sem) mindenképp lássuk magunk előtt színpadi előadásként az olvasott jelenetsorozatot. Ha hiányolunk belőle cselekményrészleteket (az eredeti mese hézagjaira és cselekményére támaszkodva) egészítsük ki az írott anyagunkat. Bővítsük ki a szövegeket, írjuk át a dialógusokat a gyermekcsoport és a mese szókincsére támaszkodva. Tegyük teljessé a példányunkat.

  

  1. Többször olvassuk újra a késznek gondolt szövegkönyvet és bővítsük tovább látványelemekkel, dramatikus játékkal. Színesítsük.

Ha elkészítettük és véglegesítettük a leendő darabunk írott anyagát, akkor hagyjuk néhány napot pihenni és ülepedni magunkban a szöveget. Néhány nap után vegyük csak elő megint, és kicsit eltávolodva az alkotói nézőponttól, olvassuk ismét és lássuk magunk előtt újra képekben, amit korábban írtunk. Közben korrigáljuk a mondatokat, cseréljük ki a szavakat. Illesszünk be további rendezési utasításokat.

Nyomtassuk ki magunknak a szövegkönyvünket, és néhány nap múlva megint olvassuk át a munkánkat hangosan. A papíron olvasott szövegben csináljunk további korrigálásokat és kiegészítéseket. Ha még ezután is tetszik nekünk, amit alkottunk, akkor véglegesnek tekinthetjük a leendő eladásunk szövegkönyvét. A szövegkönyv a próbák során a gyakorlás alkalmával becsúszó ötletek miatt még apró változásokon megy majd keresztül.

 

  1. Tervezzük meg pontosan a megvalósítási folyamatot és a próbafolyamatot.

Ha nincs tervünk, akkor csapongni fogunk. Ilyenkor azokat a részeket kezdjük el próbálni, amihez épp hangulatunk van, vagy nagyjából tudjuk, hogy hogyan nézzen ki majd a térben. Ha nincs terv, hajlamosak vagyunk halogatni a gyakorlást és egyszer csak azt vesszük észre, hogy kicsúsztunk az időből. Kapkodni kezdünk, majd lassacskán összecsapjuk a dramatizálást. A jó dramatizálás egyik titka a logikus próbaterv összeállítása (jelenettérkép). Nagy segítség ehhez a cselekményvázhoz odaillesztett szereplői lista is.

  • Gondoljuk végig, mit mi után érdemes próbálni!
  • Írjuk le, hogy melyik jelenetben kikkel fogunk próbálni!
  • Melyik jelenet kapcsolódik össze szorosan melyikkel?
  • Milyen jelenet blokkok vannak, amiket összepróbálva a gyerekek is látják a történetet kirajzolódni, és mi is látjuk a munkánk értelmét?
  • Már az elején kezdjük el írni a szükséges kelléklistát, és azt is, hogy honnan fogjuk azt beszerezni.

Hasznos lehet, ha a próbák rendjét konkrét naptári napokhoz kötjük. Így látjuk, hogy melyik nap, mit terveztünk, mit kell megcsinálnunk, hogy időben ne csússzunk el. A leghatékonyabb próbatervezés az, ha a bemutató időpontjától kezdve visszafelé kezdjük el a próbarendet beosztani.

 

  1. Készítsük elő a dramatizálást különböző drámajátékos foglalkozásokkal.

Ha maradandó élményt és hatékony mentális munkát szeretnénk végezni, a tényleges színpadra állítási folyamat előtt (olykor közben is) mindenképp érdemes előkészítő foglalkozásokat terveznünk. Az adott mesével való drámajáték segíti a megértést és támogatja a színpadi játékot. Ezek az alkalmak egyrészt közelebb viszik a gyerekcsoporthoz a mesét, kedvet ébresztenek bennük, tartóssá teszik a munkaélményt. Másrészt lehetőséget adnak nekünk a megfigyelésre például a szerepekkel kapcsolatban. Ilyenkor megláthatjuk azt is, hogy: mennyire értik a játszók a mesét, mennyire érzik magukénak a történetet, illetve szeretnek-e a témában gondolkodni. Néha az egyes próbafázisok vagy blokkok közé is érdemes játékos foglalkozásokat illeszteni. Néha egy kicsit el kell távolodni úgy a mesétől, hogy közben benne is maradunk. Ezek az alkalmak mindenkit felfrissítenek, lelkesítenek, erőt adnak, lendületbe hoznak és kreatívvá tesznek.

 

  1. A gyerekek spontán ötleteit mindig mérlegeljük és a jó pillanatokat szerkesszük bele az előadásba.

Akármennyire is határoztuk el, hogy mit szeretnénk, legyünk rugalmasak és nyitottan fogadjuk a gyerekek ötleteit, valamint a pillanatok adta kisebb apropókat. Ha vannak a próbák során véletlen helyzetek, amik passzolnak a meséhez vagy illeszkednek a játékba, ne menjünk el mellettük. Keressünk nekik helyet az előadásban, és legyenek azok is részei a közös játékélménynek. De tartalékolhatjuk is a momentumokat, és később, egy arra alkalmas pillanatban színesíthetjük velük az egyes jeleneteket.

Az ilyen kicsinységektől tud az előadás egyedivé válni. Ezektől érzik magukénak a játszók a darabot: a bakiktól, amik végül jól sülnek el; a félremondásoktól, amik azután belekerülnek a szövegkönyvbe; a „nagyjából jó lesz” kelléknek szánt tárgyak, amik végül benne maradnak az előadásban.

Bölcsességre vall, ha ezeket be tudjuk engedni a saját elképzeléseinkbe, illetve, ha a saját ragaszkodásainkat időnként el tudjuk engedni és hagyjuk a helyzetet helyrebillenni. Ez mind a jó dramatizálás és a sikeres előadás irányába mutat.

 

  1. Hagyjunk időt a felkészülésre. Legyen idő a próbákra. Érjen be az előadás.

Igaz a közhely ebben az esetben is, hogy a „jó munkához idő kell”. A gyerekekkel való közös munkát nehéz siettetni. Ettől csak feszültebbek, türelmetlenebbek leszünk és nem azt a jó érzést fogjuk sugározni magunkból, ami kedvet ébreszt a dramatizáláshoz. Ha napi rendszerességgel foglalkozunk az előadás valamely/bármely részletével (olvasgatás, kiválasztás, szövegkönyvezés, próbák, kellékek, díszletek, szervezés, bemutató) vagy mozzanatával, a dramatizálás esetében a darabválasztástól az előadásig akkor is legalább 6-8 hétnek kell eltelnie. Közös dramatizálás esetében nagyjából 3-4 hónapra van szükség. Nagyon ideális időintervallumokat írtam most le, de tapasztalatból tudjuk, hogy jó dramatizálást csinálni így és ennyi idő távlatában lehet.
Mi kell a sikeres és időben elkezdett előadáshoz?

  • Anyaggyűjtésre szánt idő.
  • Szervező munka.
  • Tervező munka.
  • Időterv készítés.
  • Szellős, de rendszeres próbák.
  • Beérési idő.

A dramatizálás folyamatának nincs vége azzal, hogy bemutatjuk a mesét. A munka akkor ér véget, amikor a gyerekeknek meg is mutatjuk, hogy micsoda dolgot hoztak létre. Az előadás a tapsrenddel ér véget, a dramatizálás pedig a bemutató utáni közös vetítéssel, ahol a mozifilm szereplői ők maguk.

 

laptop-3087585_1280.jpg

 

 A jó dramatizálás érdekében a legjobb megoldás az, ha mi magunk vállalkozunk a szövegkönyvírásra. Ha az előadás megvalósítását be merjük vállalni a mindennapokban úgy, hogy nem tanultunk rendezést, akkor a szöveges alapanyag készítést miért ne mernénk? Ugyanúgy kell hozzá a bátorság, kell az alkotói készség, kell bizonyos szintű műfajismeret (irodalmi, színházi). Keressünk magunk körül olyanokat, akikről tudjuk, hogy ezt a dolgot jól csinálják. Kérdezzük őket, kérjünk tanácsot tőlük, mutassuk meg nekik mit csinálunk épp, tanuljunk tőlük! Olvassunk a témában minél többet, és gyakoroljuk a szövegdramatizálást rövid meséken, történeteken. A szövegkönyv írás technikája és a rendezői munka tanulható. Ha amatőr szinten csináljuk, akkor is csináljuk jól, és legyen minél több sikerélményünk a gyermekcsoportunkkal.

A leghitelesebb előadás akkor születik, ha magunk elé vesszük a csoportunk kedvenc meséjét és képekre, jelenetekre bontjuk, majd szereplőket rendelünk és a mese szövegjellemzőit szem előtt tartva dialógusokat rendelünk a cselekmény kibontásához. Mert nálunk jobban senki nem ismeri a csoportunkat. A fejünkben megszólaló szereplők beszélgetéseinek jellegét, valamint a szemünk előtt megjelenő szerepek karakterének jellemzőit nálunk jobban senki nem tudja a meséhez igazítani.

Ha úgy érezzük, hogy még nem vagyunk készek vagy képesek saját szövegkönyv írására, akkor támaszkodjunk bátran a mások által dramatizált szövegkönyvekre. Igazítsuk, finomítsuk magunkhoz, a gyermekeinkhez, a technikai lehetőségekhez, a bemutató apropójához. Legyen ez nyersanyag számunkra, amiről a saját szemüvegünkön keresztül gondolkodunk majd.

Könnyítsük munkánkat az állandó anyaggyűjtéssel, hogy adott időben a legmegfelelőbb szöveghez és a legjobb szövegkönyvhöz tudjunk nyúlni. Játszunk a csoportunkkal gyakran dramatikus játékokat, hogy jártasságot és rutint szerezzenek a gyerekek a szerephasználatban, a térhasználatban, a kellékhasználatban, és a dialógusos beszédben. Szoktassuk a gyerekeket a gyakorlás (a próbák) monotonitásához, és alakítsuk játékossá a közös felkészülést. Ha így teszünk egyre könnyebb és könnyebb dolgunk lesz majd az előadások elkészítése során.

A dramatizálásra szükség van.  A dramatikus folyamat során a tapasztalatszerzésnek köszönhetően fejlődik a gyermekek alapkészség rendszere, a személyisége, szemléletmódja, a szociális állapota. A dramatizálásra nekünk is szükségünk van. A munkafolyamat jóvoltából megnyílik előttünk egy másik csoportirányítási, logisztikai, módszertani és pedagógiai helyzet. Ha belekezdünk, és jól akarjuk csinálni, akkor olvasni kezdünk, önképzésbe kezdünk és változni kezdünk. A dramatizálásra mindenkinek szüksége van.

 

Képhivatkozás: https://drama.hu/2019/04/xxviii-weores-sandor-orszagos-gyermekszinjatszo-talalkozo-es-fesztival/

 

Oszd meg velünk dramatizálásos tapasztalataidat! Kommentben írd le nekünk, hogy Te mivel küzdöttél leginkább a dramatizálásaid közben, vagy mi hozott megoldást a szorult helyzetekben.

 

Ha érdekel ez a téma, ajánljuk Neked!

egynapos_kepzes_tomoritett.jpg

2020. január 18. (szombat) 9-17 óra 
Kecskemét

RÉSZLETEK

 

 

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg kollégáiddal is, hogy akiket ez a téma érdekel olvassák el a  hasznos javaslatokat! 

 

 

Hogyan született a MESE és JÁTÉK szakmai nap gondolata?

kishajo_2.jpg

Hiánypótló kezdeményezés az óvónőknek szóló MESE és JÁTÉK szakmai nap

címke: kezdeményezés, mese és játék, drámapedagógia, óvónők, szakmai nap
szerző: Fehér Éva

 

A rendezvény pontos neve MESE és JÁTÉK drámajáték az óvodában. Vagyis a program elsősorban óvónőknek és leendő óvodapedagógusoknak szól. A témák ugyanis, amelyek a kora délelőttől délutánig tartó rendezvény előadásain vagy műhelyfoglalkozásain szóba jönnek, főként a 3-7 éves gyerekekre fókuszálnak. Ez nem jelenti azt, hogy csecsemő és kisgyermekgondozó kollégák, illetve az alsó tagozatosokkal foglalkozó tanítók nem találnak a szakterületükhöz illeszkedő pontokat. Találnak, hiszen az átmenetek ismerete és az életkori sajátosságok miatt egy pedagógusnak mindig kell fiatalabb és idősebb korosztály anyagai felé is tekintgetni, nevelési helyzetekre megoldásokat találni. Az, hogy óvodapedagógusoknak címzett, azt jelenti, hogy a szakmai nap tartalma 100%-ban az ő munkaterületüket fedi le.  A lentebbi és fentebbi korosztály pedagógusai 60-90%-ban találnak tartalmi átfedést.

A MESE és JÁTÉK név az óvodai életen belüli gondolkodási kört rajzolja körül. Nem csak a Verselés, mesélés nevelési területet jelenti, és nem csak a mesékkel való ismerkedést. Nem csak a szabályjátékok létezését követi le az óvodában, és nem csak a játékpedagógia által definiált területeket. A szakmai nap főleg arról szól, hogy az irodalmi nevelésen túl a mese hogyan és milyen funkciókat tölthet be a gyermekek nevelési és gondozási feladataiban, a munka jellegű tevékenységeiben, műveltségterületenként az ismeretvilágában. Jelenti azt is, hogy a mese a játékkal ötvözve új világokat nyit meg a pedagógus munkájában, a tervezés folyamatában, az éves célkitűzésekben és az ahhoz vezető feladat-meghatározásokban. Nagy segítség a kollégák számára, ha mindehhez beemelik a drámapedagógiát a játékpedagógia általános szemlélete mellé.

Nemcsak azoknak az óvodapedagógus kollégáknak szól a rendezvény, akik tanultak drámapedagógiát, hanem mindazoknak is, akik szeretik a mesék és játékok világát, és érdekli őket azok találkozásának különlegessége! A drámás szemlélet egy színezet a programokon, egy segítség abban, hogy kiderüljön, hogyan lehet a mesét és a játékot másként átültetni az óvoda bármely területére. A bármely alatt érthető szélsőségesen a mosdóztatás is, az udvari játék is, a szülői értekezlet is stb. Mert a drámapedagógia pedagógiai irányzat és módszer is egyben. Alkalmazható globálisan, akár az egész óvodai programra, valamint egy-egy ismeretközlési szituációra önálló foglalkozásként. De alkalmazható részenként is, mint módszer. Például valamilyen tevékenységbe beágyazva drámajátékként, vagy technikai fogásként. A pedagógiai terület apró részletei a megfelelő helyen és időben megfelelő módon segítik az óvodai nap színeit élénkíteni, a hatásokat növelni, a fejlesztés intenzitását fokozni.

mese_es_jatek_szakmai_nap_beharangozo_plakat_tyni.jpgA rendezvény alcíme utal arra, hogy a nap folyamán az óvodai drámapedagógiáról lesz szó. Igen. A szakmai nap igyekszik megtestesíteni azt az összefogást, amit az óvodai drámapedagógia szellemisége képvisel. Nem akar senkiből drámapedagógust csinálni egy nap alatt, mert nem is lehet. Ahhoz tematikusan összerakott képzési idő kell. Azonban egy peachwork-ös szerkezettel, az elméleti és a gyakorlati prezentálások szisztematikus összeillesztésével eleget tud tenni a dráma iránt még csak érdeklődő és a gyakorló drámás kollégák kíváncsiságának. Mert fontos, hogy hiteles, jártas és gyakorlott pedagógus szakemberek hozzanak frissességet az óvodai drámapedagógia lehetőségeinek felmutatásával. Fontos, hogy nyitott szívű, rugalmas és a változások elől nem rejtőzködő óvónők jöjjenek össze egy szakmai nap keretén belül. Kell, hogy az ilyen emberek találkozzanak. És ez a rendezvény megpróbál ehhez megfelelő közeget teremteni. A drámapedagógusok tudják, hogy a dráma nem mindenre orvosság, de tisztában vannak vele, hogyha valaki ismeri azt, és jól használja, természetes eszközként tud vele dolgozni. Tudják, hogy a dráma olyan módszer, amely oda-vissza hat: hat arra, akin alkalmazzák és feltölti azt, aki használja. A dráma élmény szintre emeli a nevelési folyamatokat. Kedvet csinál, érzelmileg feltölt, energiát ad. Ezért szeretik azok, akik belűről látják a dráma világát. 

Miért most, és miért ebben a formában jelent meg a hagyományteremtő szakmai nap?

Pályakezdőként sokat kutakodtam az óvodai drámapedagógia után. Alig találtam nyilvános anyagot erről a korosztályról 2001-ig. Beszámolókat főleg a DPM közölt, ott is inkább az óvoda felé fordulás nagy feladatairól lehetett olvasni. Hiányzott az óvodai drámapedagógia és annak módszertana. Hallgató koromban óvónő kollégák kézzel írt jegyzetein keresztül jutottam hozzá összefüggő ovis drámás foglalkozásokhoz. Amikor szakmai napokra elmentem, az volt az érzésem, hogy az óvónők kicsit olyanok, mint a zug-drámások, akik zárt ajtók mögött próbálgatják ki az iskolai korosztálynak való dramatikus tevékenységeket. Alig mertek beszélni róla, ahelyett, hogy bátran szólaltak volna meg a műhelybeszélgetéseken és mondták volna el tapasztalataikat. Azt is észrevettem, hogy a mese eljátszásával akkoriban nagyrészt ki is merült a drámapedagógiai tevékenységi kör, és csak a bátrabbak, a kezdeményezőbbek mertek „beújítani” az oviban. Tapasztaltam, hogy nem volt szakember, aki teljes testtel képviselte volna az óvodai korosztálynak való drámás módszereket, vagyis az óvodai drámapedagógiát.

A drámapedagógia az óvodában egy jó darabig kimerült a mese eljátszásában, amit akkoriban mindenki csak dramatizálásnak hívott. Gabnai Katalin 1998-ban megjelent Drámajátékok című könyvében (ami az eredeti könyv negyedik, bővített kiadása) már feltűnt a dramatikus játékok kifejezés, és azok tartalmi összefoglalása, de az óvodapedagógia módszertanán belül valahogy senki nem vette figyelembe, hogy a magyar drámanemzedék kiemelkedő alakja felhívta a figyelmet a tevékenységeken belüli differenciálódásra, ami időközben utolérte a magyar drámapedagógiát.

aniko.jpgAz első, határozott és konkrét lépéseket az óvodai drámapedagógia területén Kunné Darók Anikó tette meg óvónőként majd tagintézmény vezetőként 2008 után. Vele főleg a SZÍNHÁZ-DRÁMA-NEVELÉS módszertani hétvége őszi rendezvényen lehetett találkozni. Később a szakirányú továbbképzések beindulásával és az óvodapedagógusok tömeges jelentkezésével elkezdődött valami változás… csakhogy a képzések főleg az iskolai korosztályt oktató pedagógusoknak szóltak. A mostani időkben a főiskolai karok próbálnak óvodapedagógiához kapcsolódó pályázati szaknapokat szervezni, ahol elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt megtámogatott előadásokat hallgathatnak az óvónők.

A MESE és JÁTÉK – drámajáték az óvodában szakmai nap azt a szakmai célt tűzte ki maga elé, hogy segítse és szolgálja a drámapedagógia iránt érdeklődő, mesét és játékot kedvelő óvodapedagógus kollégák munkáját. Mert rengeteg energiát tesznek bele az óvónők a mindennapokba, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az óvodában, hogy változzanak és fejlődjenek, illetve lelkileg, szellemileg, fizikálisan meg tudják tenni a kezdeti lépéseket az emberré válás útján. És sokszor érzik magukat egyedül ebben a küldetésben az óvónők. Legyen ez a kezdeményezés azok egyike, amely szolgálja ezt a missziós munkát.

A kezdeményezés a Mese, mese, játék programnak köszönhető. Az indíttatás az volt, hogy létezzen végre egy szakmai esemény, ahová a kollégák a szokásosnál kipihentebben tudnak érkezni, és már a tervezési folyamataik elején kapnak lélekerősítőt, egy kis lendületet, néhány szakmai szemüveget. Váljon ez a rendezvény olyan nyár végi, évindító programmá, ahol valóban azt érzik a kollégák, hogy segítséget kaptak, hogy új kapuk nyíltak meg bennük, hogy szívesen próbálják ki a látottakat. Gondoljanak vissza szívesen augusztus végére, mert azt kapták a tarisznyájukba, amiért odamentek.

Mivel támogatja a szakmát és hogyan segíti a résztvevő kollégákat ez a rendezvény?


udvozlo_1_tiny.jpgA rendezvény korlátozott létszámmal működik, mert a műhelyfoglalkozásokat eredményesen bizonyos résztvevői szám felett nem lehet hatékonyan elvégezni. Szakmai előadások és gyakorlati műhelyek váltják egymást. Nemcsak figyel a résztvevő, hanem csinálja is azt, amiről hall. Legyen ez a szakmai nap olyan, amely felér egy egynapos továbbképzéssel.

A részvételi jegyek többfélék, és mindenki azt választja ki, amelyikről úgy gondolja, hogy számára elegendő. Az alapjeggyel a részvétel és a képzési pontok megszerzése jár, a többi kategória többféle tartalommal kiegészítve segíti az óvónők évközi munkáját.

Cél, hogy minden évben legyen rendezvénykötet, amiben a szakmai nap előadói a kínált programjukat közkinccsé teszik. A kiadványban ezek a programok részletesebben kerülnek leírásra, mint élő szóban. Illetve az is szempont, hogy kiegészítő segédanyagok legyenek benne. Mondhatni kibővített változatot kapjanak kézhez a résztvevők.

Cél, hogy a tanfolyami jegy kategóriában mindig legyenek minitréningek, amelyek kapcsolódnak az adott év tematikájához.

A hirdetési időszakokban mindig lesz egy-egy ajándék, ami szintén a szakmai éveket támogatja tárgyiasult vagy szolgáltatási formában.

A 2019-ben először megszervezett MESE és JÁTÉK – drámajáték az óvodában szakmai nap így járul hozzá az óvodapedagógusok munkájához, az önképzéshez, a leendő kollégák befogadásához és az óvodai drámapedagógia népszerűsítéséhez.

 

FORRÁSOK:
[1. kép]: Drámapedagógiai Magazin 41. sz. - (2011/1.) 
URL: http://epa.oszk.hu/03100/03124/00064/pdf/EPA03124_dpm_2011_1_010-012.pdf?fbclid=IwAR0jZ4Yf6jwlByN5i8CVGCuczNOL5pRl58z_4LG0fIhx70TpWpfrwR9cCaU 

[2. kép]: Mese, mese, játék program honlapja 2019. május 
URL: https://mesemesejatek.hu/mese-es-jatek-szakmai-nap/ 

A beillesztett képek nyilvánosak, és engedélyezettek. 

 

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK rendezvény hírlevelére, és értesülj a legújabb információkról! 

Mese és Játék hírlevél feliratkozás

 Ha a programgazda Mese, mese, játék oldal is felkeltette az érdeklődésedet,
akkor iratkozz fel a honlap olvasói hírlevelére! Így minden aktuális eseményről első kézből tájékozódhatsz.

 

MESE és JÁTÉK
Facebook esemény

Az aranytulipán - dramatikus interaktív mesélés

blog_hu_1.jpg

Dramatikus interaktív mese-játék résztvevője voltam, avagy egy gimnáziumi magyartanár élményei

 

címke: mese-játék, óvoda, drámapedagógia, dramatikusság, mese
szerző: Monoki Mariann

 

SZÍNHÁZ-DRÁMA-NEVELÉS (27.) NOVEMBER 16. (SZOMBAT) 
10.45-12.15 Dramatikus interaktív mese-játék
(bemutató foglalkozás óvodásokkal és műhelybeszélgetés)

A foglalkozást tartják: Fehér Éva és Szatmáriné Márton Tímea


Hogyan elevenedik meg Az Aranytulipán című magyar népmese a mesét nem is ismerő gyermekek és a mesemondó közös játéka során? Hogyan kerülnek szerepbe, játékhelyzetbe a résztvevők?  Hogyan tehetjük élményjátékká a mese-játékot?

Ezekre a kérdésekre ad választ ez az új óvodai mesélési technikát, illetve drámapedagógiai játékformát bemutató foglalkozás és az ezt követő beszélgetés a módszer úttörőivel.

Kíváncsian vártam a november 15-16-i budapesti, drámapedagógiai továbbképzést, amelyre nagy izgalommal készültem. Már a szakmai programok kiválasztása is lelkesedéssel töltött el, hiszen lehetőségem volt saját érdeklődésemre „formálni” a szakmai napot. Nagy gondot fordítottam arra, hogy a párhuzamosan futó programok közül, olyat válasszak, amelyeket gimnáziumi magyartanári munkámban hasznosíthatok majd. Egy programrésznél azonban kivételt tettem, hiszen Fehér Éva, az egykori Kecskeméti Főiskolai drámatanárom nevére lettem figyelmes, így nem volt kérdés: Évit és az ovisokat választom. Évivel sok értékes drámaóra, tanulás és közös szakmai munka (OTDK verseny) fűz minket össze. Érdekelt, hogy kolléganőjével, milyen új drámatechnikával dolgozik, és vajon milyen „szereplők” az ovisok. (Rövid ideig dolgoztam óvodában hitoktatóként, így a korosztály nem teljesen ismeretlen számomra.)

77059374_2629629730436063_1558994577791123456_o.jpgMár az első percekben elvarázsolódtam, teljesen az Aranytulipán meséjében éreztem magam, „bevonódtam” a történetbe. Nehéz megfogalmazni az érzéseimet és szavakba önteni, azt a magas szintű szakmai munkát, amit véghez vitt ezekkel a csöpp gyermekekkel, Szatmáriné Márton Tímea óvónő. Úgy mesélte el az ismeretlen mesét, hogy közben a gyerekek szerepbe is léptek, így részeseivé váltak a mesének. A jelzésszerű, igényes jelmezek a mesejáték nélkülözhetetlen kellékeivé lettek. Minden gyermek a „mesében volt”, a közös énekléssel, (Hej, tulipán, tulipán…) az együtt megalkotott varjúsereg vagy a hegy gyomrává alakult csapat részeként. Lenyűgözött az az energia és figyelem, ahogyan a gyerekekhez fordult Tímea. Az egy-két soros szerep-szövegek „utánmondásával”, az ovisok igazi királlyá, királyfivá vagy éppen halacskává változtak a szemünk előtt. A mese zárása, a királyfi és a királykisasszony lakodalmának megünneplése volt, ahol a Hopp Juliska, hopp Mariska…éneklése alatt egy-két néptáncos elemet is felismerhettünk.

A foglalkozás utáni szakmai beszélgetést, Évi és Tímea együtt vezették. Beszámoltak eddigi munkájukról: arról, hogyan jutottak el a dramatikus interaktív mesélésig, milyen sikereket, tanulságokat és eredményeket tudhatnak magukénak. Elmondták, hogy ez a drámás módszer – többek között - lehetőséget ad azoknak az ovisoknak is „főszerepre”, akik beszédfejlődési - beszédértési nehézséggel küzdenek. Bárkiből lehet bármelyik szereplő, hiszen a mese többször újrajátszható.

A mese-játék után elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt a technikát iskolás korosztállyal is megismertetni. A felső tagozatosoknál mesék, mondák, novellák tanításánál és a bibliai történetek megismertetésénél tudnám elképzelni. Izgalmas próbálkozás…

Köszönöm az élményt Tímeának és Évinek és persze a „mese szereplőinek”! További sok-sok közös mesélést kívánok, hiszen a mese örök:
„A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.(Csukás István)

 

 

Monoki Mariann
magyartanár, drámapedagógus
Bethlen Gábor Református Gimnázium
Hódmezővásárhely

 

KAPCSOLÓDIK:

♣ Részletek Az aranytulipán című mese bemutatását segítő módszerről...

♣ A módszert bemutató könyv a Mese, mese, játék honlapon keresztül érhető el. Kattints ide!

 

Gyere, és ismerd meg a Mese, mese, játék szakmai programjait!       feliratkozás a hírlevélre

MESE és JÁTÉK interjúsorozat - 5. rész

 inrejusorozat_kep_5.jpg

MESE és JÁTÉK

interjúsorozat a szakmai előadókkal

sz_m_timi_uzleti_portre_003.jpg

Szatmáriné Márton Tímea

Fehér Éva
Timi, egy ideje együtt dolgozunk, de még nem tudom, hogy mi volt az út, ami a gyakorló óvodába vezetett és annak óvónője lettél.

Szatmáriné Márton Tímea
1993-ban végeztem óvodapedagógusként a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán. A főiskola báb szakkörének aktív tagja voltam és alapfokú bábcsoportvezetői engedélyt szereztem. A bábok világa a mai napig varázslatos erővel hat rám. 1994-95 óvónőként dolgoztam és a tanítói szakot levelezőképzésen végeztem.  1994-2008-ig általános iskolában tanítottam. Közben 6 év otthoni gyermeknevelés alatt angol műveltségterületet szereztem. A drámapedagógia gyökereivel a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban általános iskolások számára megszervezett interaktív színház keretében ismerkedtem meg, illetve Antal Judit Mentálhigiénia az óvodában továbbképzésén. 2009-ben újabb kihívásokat kerestem ismét óvodapedagógusként egy néphagyományőrző óvodában, ahol nem igazán találtam meg önmagam.  2010-ben felvételt nyertem a gyakorló óvodába, ahol a hallgatói képzés még érdekesebbé teszi a hivatásomat, így azóta is itt dolgozom. 2016-ban pedagógus szakvizsgára felkészítő szakirányú továbbképzési szakon drámapedagógusi végzettségre tettem szert, így már hivatalosan is drámapedagógus vagyok, nem csak hobbiból drámázom.

Fehér Éva
Mit csinál egy gyakorlatvezető óvónő, miben más a munkája, mint a nem gyakorló óvodában dolgozó kollégának?

Szatmáriné Márton Tímea
Az óvónői feladatokon túl a gyakorló óvodában minden félévben 8-10 főből álló hallgatói csoportot oktatunk 10-12 héten át. A szakma alapjait tanítjuk, az első lépés megtételét segítjük, illetve azokat a nevelési fortélyokat mutatjuk meg, amivel pályakezdőként el tud indulni a pedagógus pályán. Ez állandó bemutató foglalkozásokat, megbeszélő és előkészítő órákat jelent az itt dolgozó kollégáknak. Éppen ezért szakmailag mindig felkészültnek kell lennünk a foglalkozásokat és az elméleti tudást illetően is.

Fehér Éva
Említetted az előbb, hogy a angol, a néphagyományőrzés, a drámapedagógia, a tánc, a báb területén szakmai tapasztalatokra tettél szert. Hogyan illeszted bele ezeket az ovis napokba? A gyerekek hogyan találkoznak ezekkel a kincseiddel?

Szatmáriné Márton Tímea
Kétnyelvű csoportban dolgozom a Bocskai Utcai Óvodában, így az angol nyelv átszövi a mindennapjainkat. A néphagyomány megőrzésére kiváló lehetőségeket nyújtanak jeles ünnepeink, amelyek közül jó néhányról megemlékezünk az óvodában is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a gyökereinket. A tánc gyermekkori szerelmem, amely ma is jelen van az életemben, igaz, most már csak az óvodás korosztálynak tartok táncórákat, mozgásfejlesztésként, különböző aranyos kis koreográfiákkal megörvendeztetve a szülőket, a közönséget. A bábozás összefügg a mesék világával, mivel az oviban minden nap mesélünk így vagy úgy, természetesen a bábozás is előkerül. A gyermekek élvezik, és szívesen kipróbálják. Óvodánkban 3 éven keresztül működött Soponyai Rita vezetésével az óvó nénik amatőr bábcsoportja, amelynek aktív tagja voltam és mindannyian nagyon élveztünk. Számos ismert mesét dolgoztunk fel, a gyermekközönség nagy örömére. Remélem, Rita nyugdíjba vonulásával nem szűnik meg végleg a társulat. A drámapedagógia az életem része, így a csoport életének része is. Remek dolog hétről hétre látni, miként fejlődnek egy-egy drámajáték, szituációs játék során, hogyan fejezik ki magukat a mese-játék,vagy a dramatizálás során.

Fehér Éva
Kicsit a drámapedagógiára irányába terelném most a szót. Melyik területe számodra a legkedvesebb, melyikkel foglalkozol szívesen, és melyiket tudod leginkább az óvodások körében alkalmazni?

Szatmáriné Márton Tímea
Ha a Gavin Bolton felosztás alapján szeretném behatárolni az óvodában végzett munkámat,  akkor azt mondanám, hogy az A, B, C, és D típusban mozgok, vagyis a drámajátékok, mintha-játékok, mini improvizációk, előadásokra szánt dramatizálások, közös dramatizálások, nevelési dráma világában tevékenykedem. Legnagyobb kihívást jelenleg a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás módszere jelenti, amely a B és C kategóriából egyaránt ötvöz elemeket és amelyet veled közösen csiszolgatunk. Rengeteg a lehetőség ebben a módszerben, amelyet szeretnék minden irányból végigjárni.

Fehér Éva
A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás hiteles forrása vagy. Hogyan tud tanulni Tőled erről a módszerről a környezeted az oviban? Gondolok most itt a kollégáidra és a hallgatókra.

Szatmáriné Márton Tímea
Kollégáim és a hallgatók is nyitottak az új módszerre. Az óvodapedagógus jelöltek bemutatók során találkozhatnak a technikával, és ha kedvet éreznek a kipróbálásra személyes konzultációk során felkészítem őket, majd kipróbálhatják azt a gyermekekkel éles helyzetben.
Kollégáim szakmai napon illetve szakmai workshop-okon találkozhattak a módszerrel, valamint a csoportszobám ajtaja mindig nyitva áll előttük, így az érdeklődők előszeretettel hospitálnak nálam. Néhány munkatársammal közös drámás foglalkozásokat tartunk, amely során ők is, én is fejlődhetünk.

Fehér Éva
Pályakezdő óvónőkkel dolgozol milyen szakmai tanácsokat szoktál nekik adni? Mik az elvárásaid gyakorlatvezetőként?

Szatmáriné Márton Tímea
Elvárom, hogy az 1 hét hospitálás alatt a hét minden napján felkészültek legyenek, a gyerekeket szeressék és tiszteletben tartsák. Ugyanakkor mindig elmondom, hogyha az első két feltétel rendben van, akkor nincs miért izgulniuk, mert gyakorolni jönnek, így megengedett a hibázás. A lényeg, hogy milyen tapasztalatokat szűrnek le a sikeresen vagy kevésbé sikeresen kivitelezett tevékenységből. A lényeg mindig a pozitív megerősítés, a buzdítás, a kísérletező szellem erősítése.
 

Fehér Éva
A drámapedagógus óvónők, akik picit emeltebb szinten használják nap mint nap a munkájukban a drámát, a mesét, a játékot, tapasztalataim szerint mind egy energiabombák. Hogyan csináljátok? Hogyan csinálod, hogy ilyen lendületesen és élvezettel dolgozol még májusban is?

Szatmáriné Márton Tímea
A lelkesedést mindig a gyermekekkel való élményközpontú pedagógia tartja bennem. A drámapedagógia segít játékosabban, könnyedén formálni az óvodások gondolkodását, érzelmi attitűdjét, élvezetessé varázsolni a mindennapokat. Az ő sikerélményük, a mi sikerünk. A hallgatóknak azt tanítom, hogy a sikeres foglalkozás kritériuma, hogy a gyermekek és a pedagógus is nagyszerűen érzi benne magát.

Fehér Éva 
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Szatmáriné Márton Tímea
Mese és játék elsősorban örömöt jelent számomra, önfeledt szórakozást, élményt, varázslatot. Másodsorban pedig a kettő összekapcsolása kiváló lehetőséget nyújt az óvodás korú gyermekek fejlesztésére.

Köszönöm Neked a beszélgetést, a legjobbakat kívánom Neked a munkahelyeden, a szakmai életedben! Legyen az életed még jó sokáig drámában gazdag! :) Velem is. :) 
De, még nem búcsúzkodom, mert találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

A mese legyen Veled!

mese_es_jatek_reszletes_programplakat_eleje_teteje.jpg

 

regisztralok_gomb.jpg

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK olvasói hírlevelére ITT,

hogy az elsők között juthass hozzá a legújabb információkhoz! 

MESE és JÁTÉK interjúsorozat - 4. rész

 inrejusorozat_kep_4_tiny.jpg

MESE és JÁTÉK

interjúsorozat a szakmai előadókkal

64527202_457636691659328_8106572637431398400_n_tiny.jpg

Fekete-Papp Zsuzsa

Fehér Éva
Zsuzsi, hol találkoztál először a drámapedagógiával? Ki vezetett bele a szakma ezen részébe?

Fekete-Papp Zsuzsa
Dráma tagozatos gimnáziumban tanultam Debrecenben. Drámajátékokkal először talán ott találkoztam, persze akkor tanulóként, és nem pedagógusként. Innen jön az érdeklődés, a későbbiekben pedig a főiskolán és a férjem által is volt szerencsém belekóstolni a szakma ezen oldalába.
 

Fehér Éva
Fiatal óvónőként, hogyan képezted és képezed magad? Milyen tanulási lehetőségeket találtál, ami segített fejlődni?

Fekete-Papp Zsuzsa
A pályám legelején, több ,,Így tedd rá!” továbbképzésen is részt vettem, amelyeken rendkívül sok, a mindennapokba is beépíthető népi játékot, néptánc tanítási módszert tanultam.
Azt gondolom, az óvodai tevékenykedések alatt is folyamatosan tanul az ember, hiszen minden nap más és más helyzetek adódnak.
Ezek mellett a férjemmel (aki élőszavas népmesemondó és bábos) rendszeresen látogatunk bábszínházi fesztiválokat, amelyek rendkívül inspirálóan hatottak és hatnak rám. Nem egyszer tartottunk már tréninget és tábort is fiataloknak. Ezek végére, általában egy kisebb előadást állítottunk színpadra.
Egy bábcsoport-vezetői tanfolyamon is részt vettem és egyébként jógaoktatói papírom is van. :)
Terveim között szerepel, egy drámapedagógiai és további bábos képzés elvégzése, és persze folyamatosan bújom a könyveket és az internetet, amik segítségével otthon is sokat tud tanulni az ember. 
 

Fehér Éva
A neveddel először egy szerkesztett kiadványon találkoztam. Mesélnél nekünk bővebben erről a munkádról, illetve a hasonló jellegűekről?

Fekete-Papp Zsuzsa
2014-től 2018-ig a debreceni Graph-art Kiadó külső szerkesztője voltam, ahol minden hónapban több kollégával, egy pedagógusoknak szóló folyóiratot raktunk össze. Ez a Mini Manó és a Tappancs havilapokhoz kapcsolódóan tevékenység tervezeteket tartalmazott, mellyel az óvodapedagógusok munkáját kívántuk segíteni. A kiadvány kapcsán jött az ötlet a Kiadónak, hogy legyen egy 8 részből álló könyvsorozat, amely ugyanezt a célt szolgálja. Én két kötet megírására kaptam felkérést, így 2016 –ban megjelent az ,,Egyszer volt, hol nem volt” című könyvem, melyben mese, vers, báb és drámajáték ötletekkel próbálom segíteni az olvasókat. 2017 –ben pedig az ,,A karádi falu végén’’ című kiadvány jelent meg, amelyben ének-zene és dalos játék ajánlások szerepelnek.
Szeretnék a közeljövőben egy kifejezetten bábfoglalkozások tervezetét tartalmazó kiadványt is publikálni.
 

Fehér Éva
Nem régen lettél édesanya. Most otthon vagy a kicsijeiddel, a szakmát más területen használod. Az óvodában, ahol dolgozol, hogyan sikerül vagy sikerült a drámás szemléletedet becsempészni a napokba?

Fekete-Papp Zsuzsa
A legtöbbször előretervezés nélkül. Mivel alapvetően ilyen beállítottságú vagyok, ezért általában a spontán kialakult  helyzetekből hoztam ki sokszor egy-egy játékot, mesét. Ezért jó, ha az ember sok mesét hallgat, olvas, illetve játékot ismer. Így van mihez nyúlni, ha éppen úgy alakul egy szituáció.
Ezen felül az elmúlt két évben bábcsoportom is volt, akikkel heti egyszer jöttünk össze. Szerettem volna, ha nem csak a szereplési kényszeres gyerekeket íratják be hozzám, ezért inkább bábokat készítettünk, mondókáztunk, meséltünk, énekeltünk és drámajátékokat játszottunk. Nem volt nyitott előadás, ahol esetleg kellemetlenül érezte volna magát valamelyik gyermek. 
 

Fehér Éva
A drámapedagógia és az interaktív mesélés forrása vagy. Hogyan tud tanulni Tőled erről a módszerről a környezeted az oviban? Gondolok most itt a kollégáidra.

Fekete-Papp Zsuzsa
Szerencsére elég jó a munkaközösség az ovinkban, ezért ha valaki elakad egy tervezésben, vagy akár egy nevelési helyzetben adódik gondja, nyugodt szívvel fordul a többiekhez. Ha valaki segítséget kért tőlem, szívesen segíttettem. A legfiatalabb dolgozóként nem szívesen mondom azt, hogy én bárkit is tanítottam, inkább csak motiváltam, hogy merjenek ezekkel az eszközökkel dolgozni a mindennapokban.
Szinte minden oviban, ahol eddig jártam azt tapasztaltam, hogy az idősebb kollégák, például ha bábozásról volt szó, a kesztyűbábon kívül nem használtak mást, azt is csak félve. Hasonló a helyzet az interaktív meséléssel. Sokan nem mernek kilépni a ,,betanult” meséből. Ahol csak tehetem, igyekszem ezen túllendíteni őket, hiszen hihetetlenül sok lehetőség rejlik az óvodai nevelés ezen területeiben.
 

Fehér Éva
A drámapedagógus óvónők, akik picit emeltebb szinten használják nap mint nap a munkájukban a drámát, a mesét, a játékot, tapasztalataim szerint mind energikusak. Hogyan csináltad, hogy lendületesen és élvezettel dolgoztál még májusban is?

Fekete-Papp Zsuzsa
Biztos sokat számított, hogy még nem volt gyermekem, akivel még otthon is foglalatoskodni kellett...:) Szerintem nem szabályszerű, hogy a pedagógus év végére fárad el, maximum az év végi teendőktől merül ki. Egyébként év közben is vannak energikusabb és passzívabb napok, hetek. Természetesen egy jó mese, játék, amit a gyerekek is nagyon élveznek, mindig feltöltik az embert. Ezért kell év végén is fáradhatatlanul mesélni, mesélni, mesélni!
 

Fehér Éva
Melyik a kedvenc meséd?

Fekete-Papp Zsuzsa
Nincs konkrét. Leginkább a népmeséket szeretem, azon belül  is a hazugság meséket. Mivel a humor elengedhetetlen kellék számomra az óvodában, így ezek a mesetípusok állnak hozzám a legközelebb. Persze fontos a mesék tanulsága, de néha megfizethetetlen egy-egy morcos arcot kacajra deríteni, egy kis füllentős történettel.
 

Fehér Éva 
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Fekete-Papp Zsuzsa
Szavak jutnak eszembe, amire asszociálok: képzelet, mosoly, tarisznya, vidámság, gyerek, kézfogás, vándorlás, szabadság, fa, önfeledtség, furulya, derű

 

Köszönöm Neked a beszélgetést, hogy az ikreid mellett időt szakítottál ránk. Kívánok a szakmai életedbe könnyed visszatérést és drámában, bábban gazdag éveket!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

mese_es_jatek_reszletes_programplakat_eleje_teteje.jpg

 

regisztralok_gomb.jpg

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK olvasói hírlevelére ITT,

hogy az elsők között juthass hozzá a legújabb információkhoz! 

MESE és JÁTÉK interjúsorozat - 3. rész

inrejusorozat_kep_3_tyni.jpg

MESE és JÁTÉK

interjúsorozat a szakmai előadókkal

feher_eva_uzleti_portre_002.jpg

Fehér Éva

Márton Tímea
Évi, a bemutatkozásodban is utaltál rá, és sokan tudják is rólad, hogy főiskolai oktató vagy, de talán azt nem, hogy tanítói szakon végeztél és itt kezdtél Kecskeméten. Hogyan jutottál el idáig?

Fehér Éva
Azt is kevesen tudják rólam, hogy óvodapedagógus is vagyok. Pontosabban végzettségem szerint az vagyok.  Óvónőként intézményi szinten nem dolgoztam, 2001-ben a diplomaszerzés után tanítóként helyezkedtem el Kecskeméten az akkori Lánchíd Utcai Általános Iskolában.
Az út, amin most járok, igazából a vers és prózamondással kezdődött általános iskolás koromban, és a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán folytatódott, ahol duplaszakosként a magyar műveltségterület mellett bábot, néphagyományőrzést és drámapedagógiát tanultam speciális kollégiumok keretén belül. Főiskolásként élveztem a tanulást (nem volt ez mindig így :D ).
Úgy éreztem sok-sok tapasztalatot akarok, és nem öreg koromra, hanem fiatalon. Így aztán a tanítás mellett több művészeti iskolában is oktattam drámát, közben végeztem a színháztörténész szakot Veszprémben. Tudtam, hogy nem akarok általános iskolában maradni, így elfogadtam az óraadói felkérést a KeTiF-en (Kecskeméti Tanítóképző Főiskola) 2001-ben, a végzésem évében. Nagy öröm volt nekem, hogy 6 éves kortól 23 éves korig átláthattam a nevelési és oktatási területeket. Rengeteget tanultam az első 8-9 munkaévemben.

Azután 2007 januárjában egykori oktatóm, később kollégám külföldi színészképző intézményben kezdett tanítani, így én vettem át a főiskolán az óráit drámapedagógia témában, akkor már főállásban. Így kerültem be a felsőoktatásba. Végzettségeim és gyakorlati tapasztalataim miatt megkaptam az anyanyelvtan tárgypedagógia tárgyat, majd a hozzá kapcsolódó egyéb kurzusokat is. Közben rendületlenül drámáztam, színjátszóztam gyerekekkel, felnőttekkel. A felnőttképzés keretén belül is. A SZIÉTA Művészeti Egyesületet elnökként vezettem 2009-2017 között, és szakmai pályázatok tartalmi részeit írtam meg a helyi bábszínháznak, színháznak, óvodáknak.

Szépen alakult a szakmai életút.
A doktori iskola elvégzése kötelező a felsőoktatásban oktatóknak, akik mellesleg nem minősülnek pedagógusoknak, mert a tudomány emberei, tehát kutatók! Nyelvészeti vonalon fejeztem be a doktori tanulmányokat 2015-ben. Veled Timi 2012-ben találkoztam először, amikor az óvodai anyanyelvi módszertan kapcsán dolgozni kezdtünk. Most már ki merem mondani, hogy ekkor kezdődött el igazán a szakmai életem a tudományban is.

 

Márton Tímea
Jelenleg otthon vagy kisfiaddal, így a következő kérdést múlt időben teszem fel neked. Mely tárgyakat tanítottad a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán?

Fehér Éva
Ha nagyon viccesen akarom felvezetni a választ, akkor azt mondom, hogy a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán még egyetlen órát sem tanítottam, mert az intézmény névváltozása alatt én itthon babáztam. DE komolyan nekifutva a kérdésnek, az egyetem jogelőd intézményében elég sokrétű volt a feladatom.
A hallgatói tehetséggondozáson túl, ami ugye itt sem a heti óraszám része, főleg a magyar anyanyelvhez kapcsolódó kurzusokat, illetve annak módszertanát érintő tantárgyterületeket oktattam. Mindezt óvodapedagógus és tanító szakon egyaránt. A színházelméleti és drámás irányultság miatt alapszakon és a felnőttképzésben egyaránt volt órám. Aztán erre jött még rá a tanító hallgatók és óvónő hallgatók magyaros gyakorlati képzése is. Ez a sokféle vonal elsősorban a végzettségeimnek és a szakmai tapasztalataimnak köszönhető.

Tantárgy jelleggel kérdezed? Drámapedagógia, színházpedagógia, dramaturgia, drámajáték vezetés és annak módszertana, beszédtechnika, beszédművelés, anyanyelv-tantárgypedagógia módszertana tanító szakon, anyanyelv-pedagógia módszertan óvodapedagógus szakon, logopédiai alapismeretek, beszédfejlődés kezdetei csecsemő FSZ képzésben, a tervezetírás módszertana, alsó tagozatos magyar és felső tagozatos magyargyakorlati képzés.

 

Márton Tímea
Hogyan lettél szerelmese és élharcosa a drámapedagógiának?

Fehér Éva
Gyerekként fertőződtem meg, csak akkor még nem tudtam, hogy ezt drámapedagógiának hívják. Komplex Esztétikai Nevelés Program szerint tanultam a magyart felső tagozatban, és abban rengeteg drámás módszer bújt meg. A tényt, hogy én ezt tudom és csináltam, a főiskolán értettem meg. Sokáig csak csináltam. Elég ügyes lehettem benne, mert az akkori oktatóm Dr. Sz. Pallai Ágnes, szinte az első percben lecsapott rám. Vele dolgoztam államvizsga után is. Igazából azt élveztem, hogy tanítani is tudom, nem csak csinálni, és csak sikerélményem volt benne. Semmi kudarc. Tanítás közben egyre inkább másként tekintettem a drámára, és intenzív önképzésbe kezdtem.
A drámás szakma alapjait és fő falait a főiskolán tanultam meg. Később jártam Kaposi László képzésére, dolgoztam együtt Gabnai Katainnal, Sándor L. Istvánnal, Móka Jánossal, Kékesi Kun Árpáddal, Bécsi Tamást hallgattam Veszprémben. Óvodai életkortól indulva kezdett érdekelni a drámás tevékenységek világa, és zavart, hogy nem látom át a rendszert. Ez volt igazán tűz az olajra, és ezért utaztam állandóan rendezvényekre, néztem, láttam, csináltam, olvastam, amit csak tudtam. Szerelmese így lettem. De minél inkább beleástam magam a szakmába, annál inkább láttam, hogy mennyi területét nem ismerem még. A pedagógus alapképzésben nélkülözhetetlennek érzem, ugyanis a fiatal felnőttek 18 éves korukra elfelejtenek játszani, kell a drámapedagógia nekik. A közoktatási folyamattól pedig elválaszthatatlannak gondolom, mert az oktatás szociális lelkének tartom. 

Élharcosa lennék? Ezt jó hallani. Valóban, ahol csak tudok, küzdök a létezéséért, mert tudom, hogy mennyi mindent ad a drámázás, a vele való játék. ÉS nem csak az oktatási folyamatban, az életvezetésben is. Ez is személyes tapasztalat.

 

Márton Tímea
A kecskeméti drámapedagógus szakvizsgás képzést Te indítottad el. Milyen nehézségei/ szépségei voltak ennek az időszaknak az életedben? Milyen tapasztalataid voltak az ide jelentkező pedagógusokkal kapcsolatban?

Fehér Éva
A képzésindítás valójában nem az én érdemem, hanem az elődömé. A képzést ő álmodta meg. Évekig nem indult csoport, szerintem nem jól reklámozták. 2007-ben kaptam meg a feladatot: a képzésnek el kell indulnia. 2008-ban kikönyörögtem a 10 fővel való indítást, hogy legalább a híre szárnyra kapjon. A legnagyobb küzdelem talán ebben volt: köztudatba juttatni a képzést. Néhány év alatt sikerült feldolgozni a jelentkezési létszámot és a mindig futó két évfolyamot. Ha tippelnem kellene 2017-ig nagyjából, 500 oklevelet (mert ugye ezt a nevet kapják ma már a diplomák) bocsátott ki a képzés. A jelentkező pedagógus kollégák nagy százaléka szakmát jött tanulni. Érdekelte a szakterület és szívósan végigcsinálta a képzést. Velük élmény volt szombatonként egész nap együtt lenni. És voltak olyanok, akik alibi képzésként tekintettek rá, ők vagy végigkínlódták a képzést, vagy váltottak, mert rájöttek, hogy a drámapedagógia nem csak játszásból áll.
Nehézség volt mindig a szakértő óraadó oktatók alkalmazása is, az órarend egyeztetése, az elektronikus indexek követése, a legújabb kaland pedig a portfóliós záróvizsga működtetése volt. 
Mindig az volt az érzésem, hogy azért nem tudok változtatni működési ügyekben azonnal vagy hamar, mert nem azon a fordulatszámon működik a felsőoktatás, mint a közoktatás. Ez sok nézetkülönbségre adott okot hallgató-kolléga, és kolléga-kolléga között is.
A legnagyobb szívfájdalmam az, hogy amióta szülési szabadságon vagyok (2017. szeptember), a képzésben nem úgy mennek a dolgok, mint korábban. Gazdátlan lett, és ha visszamegyek dolgozni, szerintem nagyon sok mindent előről kell felépíteni. Az arculatát és az imidzsét biztosan.

 

Márton Tímea
Mely drámás területeken próbáltad ki magad és melyek azok, amiket a mai napig is aktívan végzel?

Fehér Éva
Amibe csak lehetett és az életkörülményeim vagy a lehetőségem engedték belekezdtem, belevágtam és habzsoltam a szakmát. Igazából a drámajáték vezetés volt a legelső és a legegyértleműbb, mindenki azzal kezdi. Azután ismerkedtem meg a tanítási drámával, amit felsősökkel és középiskolásokkal kevéssé élveztem, a felnőttekkel viszont nagyon. Amit hihetetlenül szerettem csinálni, az a Boál-féle fórum színház volt. A rögtönzés színházába is belekóstoltam, de nem volt lehetőségem kibontakozni benne. A szakértői játékot akkor ismertem meg, amikor tanítani kezdtem a felnőttképzésben. Talán az ismeretlensége miatt ez adta fel akkor és ez adja fel ma is legtöbb leckét nekem. Tantermi keretek között főleg a mese és történet feldolgozásokat szerettem használni.
Rendeztem is. Mai napig ezt szeretem a legjobban. Csináltam gyerekekkel és felnőttekkel mesemusicalt, pódiumművészet kapcsán önálló esteket raktam össze, több korosztállyal (óvodás-nyugdíjasok) végigvittem közös dramatizálásokat, gyerekekkel dramatizáltam, szintén velük és a főiskolásokkal szerkesztett műsoroztam. A színházi nevelésnek átkeresztelt TIE programokat elkezdtem csinálni a főiskolásaimmal, bekapcsolódtunk a tantermi dráma programba is.
Aztán a szakma megismerését a Veled közösen kidogozott dramatikus technikával alkalmazott interaktív mesélés és történetmondás követte 2017-ben. Most főleg újraolvasok és alkotok, írok a témában. Ezt is szeretem csinálni. De ez most papír munka.
A doktori iskola sok energiát és figyelmet vett igénybe, így a szülés előtti két évben a drámát főként már csak tanítottam, játszós csoportokat nem vittem, a gyakorlati részét átadtam.

 

Márton Tímea
A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás módszerének egyik megalkotója vagy. Előadásokon, workshopok keretében mi az, amit feltétlenül fontosnak tartasz megértetni a közönségeddel?

Fehér Éva
Elsősorban azt, hogy a módszer rengeteg lehetőséget rejt a mesélésen túl is. A mese csak egy eszköz benne a világ megismertetéséhez.
Azt szoktam még kiemelni, hogy metodikailag milyen sokrétegű, és a benne működő technikák miatt nem csupán egy mesélési fajta.
A legfontosabb pedig talán az, hogy az alapok használatához nem kell drámapedagógusnak lenni. Ha valaki mesélőként ráérez a módszerre, akkor szárnyalni kezd benne és nem akadálynak tekinti a fogásokat, hanem lehetőségnek. Annyira kell elmélyülni benne, amennyire kényelmesen érzi közben magát a használója. Drámapedagógusként a mesélő-játékvezető elmerülhet benne és kreatívan alkothat vele.

 

Márton Tímea
Úgy ismerlek, mint akinek mindig kész tervei vannak. Ha nem titok, elárulnád nekünk mik a jövőbeli szakmai elképzeléseid?

Fehér Éva
Igen, vannak tervek. Vannak kész tervek és vannak olyanok, amiknek egy részéről nem szívesen beszélek, mert sok tégla kell még az alapjaihoz. Ami biztos, hogy a 2018 decemberében életre keltett Mese, mese, játék szakmai program életútja folytatódni fog könyvek, továbbképzések és szakmai események keretén belül. Szeretném képviselni a mesemondás pedagógiai művészetét a gyakorlatban és tudományos szinten. A mellékszálak pedig majd útközben felcsatlakoznak a dramatikus interaktív mese-játékhoz.

A felsőoktatásba való visszatérés egyértelmű, az időpontja és a körülményei még nem. 
Az anyanyelv oktatásának metodikáját és a drámapedagógiát, valamint a színházi nevelés területeit továbbra sem „középiskolás fokon” szeretném képviselni.
A disszertációm végére pedig a babázás után szeretnék pontot tenni. 

 

Márton Tímea
Utolsó kérdésem feléd az, hogyha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Fehér Éva
Rendezvény, szakmaiság, jó közérzet, felfrissülés, barátok, könyvesbolt, bőrönd, nevető gyerekarc, felhőtlenség, varázslat, szerep.

 

Köszönöm a beszélgetést Évi,
sok sikert kívánok a szakmai visszatéréshez és az elképzeléseid sikeres megvalósításához!

De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

 

mese_es_jatek_reszletes_programplakat_eleje_teteje.jpg

 

regisztralok_gomb.jpg

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK olvasói hírlevelére ITT,

hogy az elsők között juthass hozzá a legújabb információkhoz! 

MESE és JÁTÉK interjúsorozat - 2. rész

inrejusorozat_kep_2_tyni.jpg

MESE és JÁTÉK

interjúsorozat a szakmai előadókkal

25586749_1798224286914746_2645408526033703273_o.jpg

Ferenczyné Kerekes Edit

Fehér Éva
Kedves Edit, a bemutatkozásodban leírtad, hogy jelenleg egy magánóvoda vezetője vagy. Melyik óvoda ez? Megtennéd, hogy egy kicsit beszélsz róla nekünk?

Ferenczyné Kerekes Edit
Az Angyalkert Magán Óvoda csodálatosan felújított, műemlék jellegű épületben, tornaszobával, só szobával hatodik éve működő intézmény. 5 gyermekkel nyitott, most már három csoportban 48 gyermek veszi igénybe az óvodai ellátást, csoportonként 14-16 fővel.
Pedagógiai programunk alapja a mese. E köré szerveződik a tanulás- tudásátadás folyamata, módszere a mese- projekt. Magasan kvalifikált, szakvizsgázott óvodapedagógusok biztosítják a minőségi munkát.

Fehér Éva
Nagyon sok területen dolgozol, és sok dologgal foglalkozol. Mi az ezek közül, ami igazán közel áll Hozzád?

Ferenczyné Kerekes Edit
Minden! J Legkedvesebb számomra a szervezetfejlesztés és mérés-értékelés, e területeken országos szaktanácsadó vagyok, nagy örömmel támogatom vezető kollégáimat és a minősítésre készülő óvodapedagógusokat is! Részt veszek a felnőttképzésben. Az ott alakuló kapcsolatok, ismeretségek sok energiával töltenek. Innovátor mesterpedagógusként mindig azt keresem, hogyan könnyíthetem kollégáim adminisztrációs terheit, mindennapjait, hogyan lehetünk hatékonyabbak, együttműködők és önfejlesztők.

Fehér Éva
Említetted a mese-projekt programot. Amikor én magam találkoztam ezzel évekkel ezelőtt, rendkívül újszerű megközelítése volt ez a tervezésnek, részemről pedig lenyűgöző az anyanyelv-pedagógiában. Azóta néhányan már megismerték a programot, van ahol témahétre zsugorodott, de használják. Bemutatnád röviden ezt az ütemterv készítési technikát? Mi hozta az ötletét Neked?

Ferenczyné Kerekes Edit
10 évig tanítottam óraadóként a pedagógusképző karon anyanyelv módszertant, ezen belül többek között a mesét, verset. Amikor 2001- ben vezető lettem a Comenius 2000 minőségbiztosítási program tette nyilvánvalóvá számomra, hogy egy olyan rendszerszemléletű Pedagógiai programot kell alkotni, ami segíti az óvónők mindennapi tervező – nevelő – fejlesztő munkáját. Felmerült a kérdés, mi legyen a központi téma? A nevelőtestülettel együtt döntöttünk a mese mellett, hiszen mi is állhat közelebb az óvodás korú gyermekhez, mint a mese! Már akkor a projekt módszerben gondolkodtunk. Két éves belső képzés volt a fele testületnek módszertanból, a másik felének kommunikációból, hiszen ez a módszer nagyfokú kooperációt igényel. Jó gyakorlatként több óvoda is megvásárolta, pl.: Baja, Algyő. A nagyszerűsége abban rejlik a gyermek szempontjából, hogy követi a gyermeki megismerés pszichikus útját, vagyis a konkréttól halad az általános felé, a pedagógusok szempontjából pedig, hogy minden Pedagógiai programhoz adaptálható, nincs külön eszköz és képzési igénye. A tervezési szinteket az előadásomban fogom bemutatni.

Fehér Éva
Drámapedagógiával mióta foglalkozol és hogyan próbáltad meg óvónőként, illetve próbálod vezetőként beilleszteni a csoportod, óvodád életébe?

Ferenczyné Kerekes Edit
Már kezdő óvónőként is vonzott a drámapedagógia spontaneitása, kreativitása és tudatossága. 30-40 mese forgatókönyvet, dramaturgiát írtam gyerekek, felnőtteknek egyaránt. Mese előadásokat szerveztünk az óvodákban ahol dolgoztam, szülők- gyerekek számára. A mese projekt módszere természetes eszközévé vált a drámapedagógia, kollégáimat is ösztönöztem arra, hogy szakvizsgás képzésre jelentkezzenek. Jelenleg is van drámapedagógusunk, aki belső tudásátadással képzi a testület többi tagját munkaközösség keretében.

Fehér Éva
Ha jól értesültem, akkor mesterpedagógusi minősítésedre készülsz a következő nevelési évben. Melyik oldaladdal közelíted meg a teljesítéseket? Mit jelent Neked a mesterpedagógussá válás?

Ferenczyné Kerekes Edit
Innovátor mester vagyok, mindig rálátok azokra a fehér foltokra, ahol még van tenni való! Innovációimat a szervezetfejlesztésben és az óvodai nevelésben kamatoztatom. Több óvoda vezetőjével tartok szakmai kapcsolatot a megyében és megyén kívül is, mint szaktanácsadó, így az innovációk ezen az intézmények szervezeti kultúráját is gazdagítják. Fontosnak tartom a horizontális kapcsolatok építését. Egy pilot programban kaptam lehetőséget eddigi munkáim alapján a mester címre, hivatalossá vált általa, amit csinálok, teszem, mert szeretem!

Fehér Éva
Amikor pályakezdő óvónőkkel dolgozol milyen szakmai tanácsokat szoktál nekik adni? Mik az elvárásaid vezetőként?

Ferenczyné Kerekes Edit
Mindig mentort kap nálam a pályakezdő! Fontos, hogy a szakmai-, módszertani segítség mellett a szervezeti kultúrát is el tudják sajátítani. A mentor mindig másik csoportban dolgozó kolléga, hogy ezzel is segítsük a belső kapcsolatok alakulását, fejlődését. Gyakori ellenőrzés, reflektálás, szakmai beszélgetéssel segítem a mentor és a pályakezdő munkáját. Alapelvünk, hogy olyan közegben dolgozzunk, ahol szabad hibázni! Ebből tudunk tanulni, fejlődni! Elvárásom az aktivitás, kommunikáció és kooperáció!

Fehér Éva
Ha oktatáspolitikai vagy intézményszerkezeti változásokkal kapcsolatban megkérdeznék a véleményedet, Te mit javasolnál, milyen dolgok alakításával lehetne még családközpontúbbá, meseközpontúbbá tenni az óvodákat?

Ferenczyné Kerekes Edit
Elsősorban a nevelőtestületek képzését támogatnám! Sokan vannak a kiégés határán, régi sztereotípiák működnek egy megváltozott világban! Kommunikáció, önismeret és önértékelés, konfliktuskezelés- ez mind fontos lenne a pedagógusok mentális egészségének megőrzéséhez. Aki elégedett, az tud szeretettel fordulni a másik felé! A meseközpontúság szerintem él az óvodákban. Talán arra biztatnám a kollégákat, hogy ne siessenek annyira, nem kell minden héten, kéthetente új mese! Hagyni kell a gyereknek IDŐT, hogy beépüljön, beérjen mindaz, amit hallott, és csodákra lesz képes!

Fehér Éva
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Ferenczyné Kerekes Edit
Az óvodáskorú gyermek legfőbb és legfontosabb tevékenysége, amelybe leginkább fejlődik a személyisége!

 

Köszönöm a beszélgetést Edit,
kívánok Neked a terveidhez jó felkészülést,  a nyárra jó pihenést, és szakmai élményekben gazdag új évet!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

 

mese_es_jatek_reszletes_programplakat_eleje_teteje.jpg

 

regisztralok_gomb.jpg

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK olvasói hírlevelére ITT,

hogy az elsők között juthass hozzá a legújabb információkhoz! 

MESE és JÁTÉK interjúsorozat - 1. rész

inrejusorozat_kep_1_tyni.jpg

MESE és JÁTÉK

interjúsorozat a szakmai nap előadóival

298190_150993058331107_462179677_n.jpg

Kunné Darók Anikó

Fehér Éva
Anikó, a MESE és JÁTÉK szakmai nap rendezvényi bemutatkozásban említetted, hogy a napodat főállásban óvodában töltöd. Melyik óvoda ez? Megtennéd, hogy egy kicsit bemutatod nekünk?

Kunné Darók Anikó
Jászberényben, 2012-ben adták át a 21. század szinte minden követelményének megfelelő, önkormányzati fenntartású intézményt. Az épületbe belépve, kiált magáért az egészséges életmódra való nevelés, a mozgás. (nagy tornaterem, só szoba, gumi focipálya, vízhez szoktató medence, dombocskákkal tarkított, nagy udvar, teraszok fent, lent…) Ez volt a „hardver”. Még a tervezés fázisában felkértek engem szakmai vezetőnek és szabad volt a pálya az intézmény dolgozóinak. Hozzám kötődött a drámajáték és így olyan pedagógusok verbuválódtak össze, akik ebben a környezetben hasonló pedagógiai „szoftvereket” hoztak. Természetesen a csapat nagy részével, már előtte is dolgoztam együtt, vagy egy óvodában, vagy egy bábcsoportban, vagy barátság kötött össze bennünket. Könnyen ment az együtt gondolkodás. 8 csoportos tagintézmény vagyunk. Már évek óta gyakorló óvodaként is működünk.
Jó gyakorlatok, pályázati projektek… szóval van mit csinálnunk. De ami számomra a legfontosabb, hogy a napi pedagógiai munkáról, még nem kellett lemondanom. Vezetőim tudják, hogy jó katalizátor vagyok, de rossz adminisztrátor.


Fehér Éva
Azt mondod, drámás profilú óvoda vagytok. Hogyan zajlik egy ilyen óvodában a szakmai élet? Hogyan zajlik egy nap (most a napirendtől függetlenül), milyen egy csoportünnep vagy óvodai program?

Kunné Darók Anikó
Először is az előbb említett együttgondolkodás, a hasonló attitűd, a gyermekközpontúság, ami meghatározó. Majd erre épül egy tudatos közös tervezés, és olyan munkamegosztás, egymás támogatása-légkör, ami mindig előre mutat. Talán kijelenthetem, hogy én vagyok az „AHA”-kapitány, de a többiek szívesen eveznek egy olyan vízen, ahol nem csak a gyermek öröme számít, hanem a felnőttek közötti összhang is része a katarzisnak. Nem célunk a díszletekkel, fejdíszekkel szerepeltetős napi, vagy ünnepi mese. Célunk a napi mesében, új játékban, egy érdekes technikában való örömök kiélése. Vannak mélyen kidolgozott meséink csoport szinten, de vannak egy-egy korosztályt megszólító dramatikus tevékenységeink is. Ilyenkor a 8 csoportból az adott fejlettségi szintű gyermekeket hívjuk a tornaterembe mese-játékra, vagy dramatikus játszóházba. Ehhez elengedhetetlen a közös heti tervezés. Azok a dalok, mondókák, táncok, eszközök, játékok, amiket a mesefeldolgozásnál használunk, megjelenik minden csoport ének-zene énekes játékok, gyermektánc, mese-vers, mozgás, rajzolás, festés, mintázás kézimunka tervében. Így amikor akár 50 gyermek együtt játszik, összeáll a kép a heti, két heti tevékenységláncból. Ünnepeink is erre a tematikára felépülő meglepetések a gyermekeink számára. Óvodásaink részesei, alkotói a folyamatnak, de a teljes kép a mese kontextusában áll össze. Természetesen e mellett itt vannak azok a drámafoglalkozások, amik problémára épülnek, itt vannak a szakértői játékaink. Ezekről külön fejezetet tudnék nyitni. Az óvodai színházi nevelési dráma is okozott szakmai élményeket. Örömömre két kollégám remek szakértői projekteket vitt már végig, amiért nagyon büszke vagyok rájuk. És akkor még nem beszéltünk azokról a drámajátékokról, amit a szülők gyermekeikkel élnek meg.  A Mese és Játék találkozásunkra épp egy ilyen játékkal készülök.

Fehér Éva
Rutinos drámás kollégákkal dolgozol? Milyen a csapat az óvodádban? Hogyan lehet bekerülni hozzátok óvónőként? Kell valamilyen plusz képzettség az alapdiplomán kívül?

Kunné Darók Anikó
Erre már szinte meg is adtam a választ. Önszántukból választották ezt a szakmai utat, van közöttük szakvizsgás, 120 órás végzettségű és van, akinek nincs sok kredit pontja e területen, de már annyi játékban vett részt, annyi tervet valósított meg, hogy mestere a módszernek. Természetesen nem vagyunk egyformák. Vannak főszereplő típusok, vannak állandó mellékszereplőink és lelkes előkészítő „munkásaink”. Milyen a csapat? Szív-pedagógusok, lélek-emberek.
 

Fehér Éva
Mikor kezdted a drámapedagógiát először megismerni, és kiktől tanultál az évek alatt?

Kunné Darók Anikó
A beavatást Kovács Andrásné, Rozika néni tette meg, több mint 20 éve. 3 év után azt mondta
„Neked ezt tanítani kell. Apád beléd rakott valami többletet, ezt nem sajátíthatod ki magadnak!”
Rengeteg játékot, technikát tanultam tőle, de ami legtöbb az a katarzis élmény, amivel elbűvölt. Azután itt van a nevelési dráma pontos értelmezése Kaposi Lacitól, Aileen Pennigton mutatta meg, hogy szólítsam meg az egészen kicsiket. A Színházi nevelési dráma a Marczibányi térhez kötődik. Nyári Arnold, Bethlenfalvi Ádám jutnak eszembe. A dramatikus játszóházat Kecskeméten a Gyermekek házában értettem meg és mutatott rá jó példákat Körömi Gábor is. A szakértői játék lényegét Dorothy Heathcote alapozta meg nálam. Ahogy egy filmre tekintek, abban benne van Achs Karcsi barátom, ahogy egy verset értelmezek abban ott van Török Laci, ahogy gyermekszínjátszásra gondolok ott van Rusz Csilla barátnőm. Ezek itt fent olyan nevek, hogy hirtelen bizonytalan vagyok abban, hogy hivatkozások nélkül leírhatom-e őket „csupán” szakmai elismerésem jeléül. És nem teljes a sor.
 

Fehér Éva
Neked, aki mostanra a drámás óvodapedagógia világában zászló és iránytű vagy, mi a profilod? Melyik területet emelnéd ki, amelyiket nagyon szereted csinálni és valóban kiéled vagy ki tudod élni a művészi-alkotói énekedet?

Kunné Darók Anikó
Talán túl sok mindent csinálok, valószínű, hogy szétforgácsolódom. A mentori munka, a módszertani oktatás a főiskolán sok időmet leköti. Szívemhez közel áll a bábjáték, amit szintén lehetne jobban, mélyebben értelmezni és nem csupán előadásokra készülni, határidőket betartani, bábkészítőkkel egyezkedni, forgatókönyvet írni, hanem úgy megmerülni benne. De akkor mi maradna a drámára, amit pedig valóban jó átadni, ebben vagyok a leghitelesebb, de nem ezzel foglalkozom a legtöbbet mostanság. Szeretem azt az állapotot, amikor képeket, akciókat látva lelki szemeim ellőtt, nem győzöm a két ujjas billentyűkezeléssel a vázlatírást. De mindennél többre tartom, az érintetlen csoportszobai életet. Amikor őszintén, egymást szeretve, csiklandozva, megfigyelve, nevetve, olykor meghatódva vagyok együtt a 3-7 éves gyerekekkel. Ha még egy sikeres drámafolyamatban is vagyunk, akkor igen- azt hiszem, ez győz.
 

Fehér Éva
Kezdő drámapedagógusoknak milyen tanácsot szoktál adni képzéseken, tanfolyamokon?

Kunné Darók Anikó
Hogy ne ijedjen meg tőlem. Ne ijedjen meg a lelkesedésemtől, az eszköztáramtól, a lomjaimtól. Csak annyit vigyen el belőle, amitől nem szakad le a szatyorkája füle. Lehet ezt lassabban, halkabban, kevesebb fényben is jól csinálni.
 

Fehér Éva
Említetted, hogy dolgozol a felsőoktatásban. Milyen területeken segíted a felnőtteket?

Kunné Darók Anikó
A nappalis hallgatóknak gyakorlati mentora vagyok. Módszertanokat tanítok nappalin, levelező tagozaton. Volt már ebben dráma, báb, vizuális nevelés, matematika. Ki is nevethetnél, de a matematika módszertan az egyik kedvencem. Rengetek játékot fedeztem fel a hallgatóimmal együtt. Drámát most itt Kecskeméten tanítok, de ami engem meghatározott hosszú ideje az a konferenciákon, szakmai képzéseken való tréning, vagy bemutató foglalkozás vezetés.
 

Fehér Éva
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Kunné Darók Anikó
történetek, szerepek, tárgyak, szimbólumok, hangok, csendek, kiáltások, sóhajok, állóképek, suhanások, árnyak, kacagás, könny, aktivitás, élmény
 

Köszönöm a beszélgetést Anikó,
kívánok jó pihenést a nyárra, és szakmai élményekben gazdag új évet Neked!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

mese_es_jatek_reszletes_programplakat_eleje_teteje.jpg

 

regisztralok_gomb.jpg

Iratkozz fel a MESE és JÁTÉK olvasói hírlevelére ITT,

hogy az elsők között juthass hozzá a legújabb információkhoz!