Mi a különbség a mesejáték és a mese-játék között?

Címkék: mese, mesélő, előadás, néző, játékvezető
szerző: Fehér Éva  

Ami biztos pont, az a mese. Vagyis egy prózai szöveggel valami történik. A mese, irodalmi szempontból megközelítve egy "...verses vagy prózai formájú epikus műfaj. Általában vágyteljesítő történet, szerepelnek benne emberek, állatok, csodás lények. Értékrendje mindig világos, határozott. Sajátos formája a tündérmese, (...), a fabula." [1].
Tehát van egy epikai műnembe tartozó szöveg. Mi történik ezzel a sztorival egyik fogalom esetében és mi a másik esetben?

A mesejáték egy színpadra állított mese eljátszott változata elejétől a végéig. Ebben az esetben a prózai szöveg képekre, jelenetekre van bontva és főként dialógusokból áll. A cselekményt a szereplők beszélgetése mondja el a néző számára. A mese ekkor már nem prózai formátumú epikai szöveg, hanem drámai, vagyis műnemet vált. A mesejáték papírra vetett formáját drámai szövegnek, a színpadra állítás részleteit is tartalmazó változatot szövegkönyvnek hívják.

A dialógusok mellett megjelennek a szövegírói utasítások (előfordul, hogy rendezői utasítások is), ezeket didaszkáliának [2] nevezi a színházi dramaturgia és a drámaírás szakirodalma. Eljátszás szempontjából ezek is fontosak, mert segít a szöveg elhangzásának módját megérteni vagy elképzelni. Például a mondat suttogva hangzik el. Ezeket zárójelben vagy dőlt betűs formában találjuk meg az írott szövegben. 

A mesejátékot kiválasztott, állandó szereplők játszák, akik megismerve a szövegkönyvet, egy rendező irányításával (az ő elképzelései és víziói alapján) nézőknek szánt előadást készítenek. A jeleneteket és a szöveget próbák során tanulják meg, és rögzítik. Az előadás zene, hangeffektek, fények, tánc is kísérheti. 

Ebben a színpadi műfajban a különböző rendezői elképzelésnek megfelelően van díszlet, jelmez. Szisztematikusan összerakott előadás, ahol a játszók mozgása és beszéde a szerep karakterének része. A rendezés célja a darab megismételhetősége, az újrajátszhatóság, hogy minden előadás ugyanazt az élményt nyújtsa. Amikor a mesejáték előadás elkészül, a premier után már nem változik benne semmi (kivéve, ha a rendező közben pontosítani akar valamit). 

A mesejáték általában kisgyermek (1-6) vagy gyermek (7-14) korosztály számra készül. Jellemző rá, hogy felnőttek játszák gyermekeknek. Létezik zenés mesejáték, rádiós mesejáték, bábos mesejáték. Találkozhatunk mesejátékkal profi színházakban, bábszínházakban, gyermekszínházakban, művelődési házak meghívott előadásai során, illetve színjátszó műhelyek kínálatában.

   [3]: Katona József Színház, Kecskemét                        [4]: Ciróka Bábszínház, Kecskemét
           Jancsi és Julis előadás (2018)                                   Hogyan fogjunk csillagot? (2018) 

A mese-játék nem színpadi műfaj. Megszületésében a pedagógiai szándék erősebb, mint a színházi. Vagyis a cél nem előadás, hanem egy olyan közös játék a mesén belül, illetve a mesével, amely során az elejétől a végéig haladva bevonja a hallgatókat. A mese-játék során elhangzik a mese. 

A szöveg forgatókönyvben rögzített, de nem feltétlenül dialógusokra bontott. A mesélő narrációs szövegébe beillesztett párbeszédes mondatok tervezettek, vagyis a hallgatóság bevonódása esetén azokat a mondatokat a szereplőkkel mondatja el. Ha nem szólalnak meg a szereplők, akkor azt is a mesélő mondja majd el. A forgatókönyv olyan állandóan változó dokumentum, amely adott meséléskor sem ragaszkodik a pontossághoz, illetve folyamatosan csiszolható, finomítható a szövege. A benne levő didaszkáliák főként a mozgásra, a térhasználatra, a mesébe illesztett játékokra, dalokra, mondókákra, zenére, effekthangszerekre stb. vonatkoznak.

 A mese-játék szövegkönyve folyamatosan változik, mivel a mesélő-játékvezető tapasztalatai egyre finomítják a mesélés módját, beszédtechnikáját, jelmez- és kellékkészletét. Minden gyermekcsoport más, így minden mesélés más. A gyermekek reakciója előre kiszámíthatatlan, s mivel a mesélő figyelembe veszi a mesehallgatók reakcióját, minden mesebemutatás más és más lesz. A mesélőt hatások érik a mesélés közben, melyhez folyamatosan alkalmazkodik, miközben kezében tartja a mese eredeti fonalát. Cél, hogy az ismert vagy ismeretlen mesét a résztvevők a leírt epikai változat szerint megismerjék.

 A mesét hallgatók a mese résztvevői is egyben. A műfaj sajátossága, hogy mindenkit bevon egy-egy mesemozzanatba vagy a teljes mesébe a mesélő, így ezekben a pillanatokban ők aktív játszóvá válnak. A résztvevők figyelme nem lankadhat, mert véleményükre a mesemondó-játékvezető végig számít.

 A mese-játék főleg dramatikus technikákat, gyermekirodalmi műveket, műzenei és népzenei elemeket, tárgyakat egyaránt alkalmazó mesélési forma, amelyben a mesehallgatók akár szereplők is lehetnek. A mesélőnek szem előtt kell tartania, hogy ezek a kiegészítő elemek kapcsolódjanak a meséhez, segítve ezzel a megértést és a meseélményt. Ezek egyszerűsége oldja a szorongást és növeli a játékkedvet.

 A mesét közös játék, éneklés vagy kézműves tevékenykedés előzheti meg annak érdekében, hogy előkészítse a gyermekeket az aktív részvételre. Ugyan ez lehetséges a mese végén is, csak más céllal. Ezek az előkészítő és levezető elemek valamilyen módon módszeresen kapcsolódnak az aktuális meséhez.

 A különböző mese-játék technikák különböző szemlélettel közelítik meg a mesehallgatást, ezért találkozunk olyan esetekkel, amikor a kiegészítő elemek megszakítják a mese fonalát, és vannak olyanok, amelyek nem. Mindez attól függ, hogy adott mesemondó milyen interaktív mesélési megközelítést használ.

Mese-játékkal találkozhatunk az óvodákban, az iskolákban, a könyvtárakban, a múzeumokban, a művelődési házakban, az egyes művészeti csoportok programjai keretén belül, és nagy előszeretettel használják most már a nagy mesemondók is. A legegyszerűbb mesebemutatástól a legösszetettebb programig bővíthető ezek tartalma és szerkezete.

A mese-játék nem azonosítható a színházak interaktív színházi előadásaival és nem egyeztethető a színházi neveléssel, sem a TIE-val.

A mai mese-játékok gyökerei néhány évtizedre nyúlnak csak vissza hazánkban, mostanra ez a műfaj egyre inkább kiteljesedni látszik. 

 [5]: Levente Péter-Grillusz Vilmos-Döbrentei Ildikó
Égből pottyant mesék (1991-től) 

 [6]: Pompás Napok – nevelés játékkal, mesével    [7]: Németh Otília mesél – égig érő paszuly                                            (2016)                                                                          (2018)

 [8]: Szatmáriné Márton Tímea mesél – Holle anyó
                                                                 (2019)  

…vagyis a különbség a két fogalom között…

Írott formában csupán egy kötőjel, de ez az írásjel nagy tartalmi különbségeket hordoz. A legjelentősebb különbségek a következők: 

1. Más a témákhoz kapcsolódó használat célja: vagyis a mesejáték egy színpadi előadás, amit nézők számára készítenek el, a mese-játék egy mesélési forma, ami résztvevő játszóknak állítanak össze. 

2. Más a játékműfaj: A mesejáték a színpadi játék keretén beül használt előadás, a mese-játék egy művészpedagógiai szándékú alkalmazott mesélési forma.

3. Máshogyan születik meg a mese: A mesejáték előre megtervezett, pontos menet szerint zajló előadás, amely ugyanúgy zajlik az elejétől a végéig. A mese a szereplők dialógusa által kerül bemutatásra.
A mese-játék kipróbált menet szerint zajlik, de a résztvevők reakcióit előre nem ismerő mesélő a játékot a pillanatnyi helyzethez kell, hogy alakítsa, így az tartalmaz improvizatív részeket is. A mese a mesélő és a játszók együttes játékából növi ki magát.

4. Máshogyan dokumentálódnak: a mesejátéknak jelenetekre, képekre bontott szövegkönyve van, pontos dialógusokkal, írói/szerzői és rendezői utasításokkal. A mese-játéknak forgatókönyve van, amelyben a szöveg narrációkat, dialógusra szánt mondatokat, szerzői utasításokat tartalmaz.

5. Máshogyan készül a mese: A mesejáték próbafolyamat során készül el, ahol az állandó szereplők az egyes jelenetek újrajátszhatóságára törekedve, pontos egymásutániságot követve haladnak.
A mese-játék esetében a mesélő a mese teljes szövegét tanulja (kontaktusteremtő pillanatokkal együtt), amelybe beletervezi a játékba beemelt gyerekek megszólalásának lehetőségét. A térhasználat és a játékmód kipróbálása érdekében 1-2x lepróbálja magának a mesélést, hogy felfedezze a nehezebb váltásokat, és azokat az egyszerűsítés elvével megoldja.

6. Más a környezet és a játékkörülmény: A mesejáték adott térbe próbálva állandó díszlettel, kellékkel, adott jelmezben zajlik (színpadi tér). Attól eltérve az előadás minősége is megváltozik.
A mese-játék térigényes, de nem állandó helyhez kötött (játék tér). Inkább dekorációja van mint díszlete, vagyis nagyrészt nincs teret jelző háttérképe, kellékei inkább jelzés értékűek, stilizáltak. Naturálissá csak a mese fő motívumait igyekszik tenni.

7. Mások a szöveg közbeni kiegészítések: A mesejátékban a képzőművészeti és építészeti (díszlet, kellék) elemeken kívül lehetséges a rövid vers, a mondóka, hangszeres effekt, az ének, a tánc.
A mese-játékban beillesztett elemként ezek szintén benne lehetnek, ezen kívül a mese előtt, közben vagy után a gyermekcsoport akár játszhat is egy szabályjátékot. Ez a mesejáték esetében nem fordulhat elő (hacsak az nem az előadás szerves része).    

8.Más a mese szereplői csoportja: A mesejátékban állandó szereplők vannak, akik minden egyes előadáson ugyanazok (vannak kivételes helyzetek, illetve színházi megoldások, alternatívák), ha van benne mesélő, akkor ő is szereplőként funkcionál, nem csak bejön-beszél-kimegy.

A mese-játékban mesélő van, aki valódi narrátor és navigátor helyzetben van. A résztvevők/szereplők a mese hallgatói, akik minden újabb mesebemutatás esetében mások és mások.

 [9]: Kunné Darók Anikó mesél – A kiskakas gyémánt félkrajcárja (2011)

Mivel a két játék nem ugyanabba a műfajba, illetve nem azonos célkörbe tartozik nem érdemes ugyanazon szemüvegen keresztül összehasonlítani őket. Azonban fontos, hogy részleteiben is tudjuk, értsük és lássuk a különbségeket.  Mindkettő dolgozik a színház elemeivel, és dramaturgiájában az írott dráma szerkezetét követi, de céljuk és feladatuk más, így nem is lehet őket azonos mércével egymás mellé állítani.

Érdemes tehát szóban is, nem csak írásban különbséget tenni közöttük. Nem mindegy, hogy egy Csillagszemű juhász mesejátékra vagy egy Csillagszemű juhász mese-játékra visszük el gyermekünket vagy gyermekcsoportunkat.

Hivatkozási jegyzék:

[1]: Bárdos József – Galuska László – Steklács János-Szilágyi Judit (2002): Irodalmi alapfogalmak. Kecskemét: Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, 55. p. 
[2]: Pavis, Patrice (2006): Színházi szótár (fordította: Gulyás Adrienn), Budapest:L’Harmattan Kiadó, p. 86.
[3]: http://kecskemetikatona.hu/hu/musor/premierek.html?eloadas_id=10218
[4]: http://www.ciroka.hu/?p=repertoar&r=721
[5]: http://www.leventepeter.hu/peter/muvesz.htm
[6]: https://pompasnapok.blog.hu/2016/09/09/igy_csinalunk_interaktiv_mesenapot 
[7]: http://www.fszek.hu/konyvtaraink/szent_laszlo_ter_7-14_/?article_hid=39345
[8]: https://mesemesejatek.blog.hu/2019/01/24/galeria_860
[9]: https://papa-ma.hu/index.php?op=cikk_reszletes&id=4009