Dramatikus interaktív mese-játék résztvevője voltam, avagy egy gimnáziumi magyartanár élményei

címke: mese-játék, óvoda, drámapedagógia, dramatikusság, mese
szerző: Monoki Mariann

Kíváncsian vártam a november 15-16-i budapesti, drámapedagógiai továbbképzést, amelyre nagy izgalommal készültem. Már a szakmai programok kiválasztása is lelkesedéssel töltött el, hiszen lehetőségem volt saját érdeklődésemre „formálni” a szakmai napot. Nagy gondot fordítottam arra, hogy a párhuzamosan futó programok közül, olyat válasszak, amelyeket gimnáziumi magyartanári munkámban hasznosíthatok majd. Egy programrésznél azonban kivételt tettem, hiszen Fehér Éva, az egykori Kecskeméti Főiskolai drámatanárom nevére lettem figyelmes, így nem volt kérdés: Évit és az ovisokat választom. Évivel sok értékes drámaóra, tanulás és közös szakmai munka (OTDK verseny) fűz minket össze. Érdekelt, hogy kolléganőjével, milyen új drámatechnikával dolgozik, és vajon milyen „szereplők” az ovisok. (Rövid ideig dolgoztam óvodában hitoktatóként, így a korosztály nem teljesen ismeretlen számomra.)

Már az első percekben elvarázsolódtam, teljesen az Aranytulipán meséjében éreztem magam, „bevonódtam” a történetbe. Nehéz megfogalmazni az érzéseimet és szavakba önteni, azt a magas szintű szakmai munkát, amit véghez vitt ezekkel a csöpp gyermekekkel, Szatmáriné Márton Tímea óvónő. Úgy mesélte el az ismeretlen mesét, hogy közben a gyerekek szerepbe is léptek, így részeseivé váltak a mesének. A jelzésszerű, igényes jelmezek a mesejáték nélkülözhetetlen kellékeivé lettek. Minden gyermek a „mesében volt”, a közös énekléssel, (Hej, tulipán, tulipán…) az együtt megalkotott varjúsereg vagy a hegy gyomrává alakult csapat részeként. Lenyűgözött az az energia és figyelem, ahogyan a gyerekekhez fordult Tímea. Az egy-két soros szerep-szövegek „utánmondásával”, az ovisok igazi királlyá, királyfivá vagy éppen halacskává változtak a szemünk előtt. A mese zárása, a királyfi és a királykisasszony lakodalmának megünneplése volt, ahol a Hopp Juliska, hopp Mariska…éneklése alatt egy-két néptáncos elemet is felismerhettünk.

A foglalkozás utáni szakmai beszélgetést, Évi és Tímea együtt vezették. Beszámoltak eddigi munkájukról: arról, hogyan jutottak el a dramatikus interaktív mesélésig, milyen sikereket, tanulságokat és eredményeket tudhatnak magukénak. Elmondták, hogy ez a drámás módszer – többek között - lehetőséget ad azoknak az ovisoknak is „főszerepre”, akik beszédfejlődési - beszédértési nehézséggel küzdenek. Bárkiből lehet bármelyik szereplő, hiszen a mese többször újrajátszható.

A mese-játék után elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt a technikát iskolás korosztállyal is megismertetni. A felső tagozatosoknál mesék, mondák, novellák tanításánál és a bibliai történetek megismertetésénél tudnám elképzelni. Izgalmas próbálkozás…

Köszönöm az élményt Tímeának és Évinek és persze a „mese szereplőinek”! További sok-sok közös mesélést kívánok, hiszen a mese örök:
„A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is.(Csukás István)

Monoki Mariann
magyartanár, drámapedagógus
Bethlen Gábor Református Gimnázium
Hódmezővásárhely

KAPCSOLÓDIK:

♣ Részletek Az aranytulipán című mese bemutatását segítő módszerről...

♣ A módszert bemutató könyv a Mese, mese, játék honlapon keresztül érhető el. Kattints ide!

Gyere, és ismerd meg a Mese, mese, játék szakmai programjait!       feliratkozás a hírlevélre