Márton Tímea
Évi, a bemutatkozásodban is utaltál rá, és sokan tudják is rólad, hogy főiskolai oktató vagy, de talán azt nem, hogy tanítói szakon végeztél és itt kezdtél Kecskeméten. Hogyan jutottál el idáig?

Fehér Éva
Azt is kevesen tudják rólam, hogy óvodapedagógus is vagyok. Pontosabban végzettségem szerint az vagyok.  Óvónőként intézményi szinten nem dolgoztam, 2001-ben a diplomaszerzés után tanítóként helyezkedtem el Kecskeméten az akkori Lánchíd Utcai Általános Iskolában.
Az út, amin most járok, igazából a vers és prózamondással kezdődött általános iskolás koromban, és a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán folytatódott, ahol duplaszakosként a magyar műveltségterület mellett bábot, néphagyományőrzést és drámapedagógiát tanultam speciális kollégiumok keretén belül. Főiskolásként élveztem a tanulást (nem volt ez mindig így :D ).
Úgy éreztem sok-sok tapasztalatot akarok, és nem öreg koromra, hanem fiatalon. Így aztán a tanítás mellett több művészeti iskolában is oktattam drámát, közben végeztem a színháztörténész szakot Veszprémben. Tudtam, hogy nem akarok általános iskolában maradni, így elfogadtam az óraadói felkérést a KeTiF-en (Kecskeméti Tanítóképző Főiskola) 2001-ben, a végzésem évében. Nagy öröm volt nekem, hogy 6 éves kortól 23 éves korig átláthattam a nevelési és oktatási területeket. Rengeteget tanultam az első 8-9 munkaévemben.

Azután 2007 januárjában egykori oktatóm, később kollégám külföldi színészképző intézményben kezdett tanítani, így én vettem át a főiskolán az óráit drámapedagógia témában, akkor már főállásban. Így kerültem be a felsőoktatásba. Végzettségeim és gyakorlati tapasztalataim miatt megkaptam az anyanyelvtan tárgypedagógia tárgyat, majd a hozzá kapcsolódó egyéb kurzusokat is. Közben rendületlenül drámáztam, színjátszóztam gyerekekkel, felnőttekkel. A felnőttképzés keretén belül is. A SZIÉTA Művészeti Egyesületet elnökként vezettem 2009-2017 között, és szakmai pályázatok tartalmi részeit írtam meg a helyi bábszínháznak, színháznak, óvodáknak.

Szépen alakult a szakmai életút.
A doktori iskola elvégzése kötelező a felsőoktatásban oktatóknak, akik mellesleg nem minősülnek pedagógusoknak, mert a tudomány emberei, tehát kutatók! Nyelvészeti vonalon fejeztem be a doktori tanulmányokat 2015-ben. Veled Timi 2012-ben találkoztam először, amikor az óvodai anyanyelvi módszertan kapcsán dolgozni kezdtünk. Most már ki merem mondani, hogy ekkor kezdődött el igazán a szakmai életem a tudományban is.

Márton Tímea
Jelenleg otthon vagy kisfiaddal, így a következő kérdést múlt időben teszem fel neked. Mely tárgyakat tanítottad a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán?

Fehér Éva
Ha nagyon viccesen akarom felvezetni a választ, akkor azt mondom, hogy a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán még egyetlen órát sem tanítottam, mert az intézmény névváltozása alatt én itthon babáztam. DE komolyan nekifutva a kérdésnek, az egyetem jogelőd intézményében elég sokrétű volt a feladatom.
A hallgatói tehetséggondozáson túl, ami ugye itt sem a heti óraszám része, főleg a magyar anyanyelvhez kapcsolódó kurzusokat, illetve annak módszertanát érintő tantárgyterületeket oktattam. Mindezt óvodapedagógus és tanító szakon egyaránt. A színházelméleti és drámás irányultság miatt alapszakon és a felnőttképzésben egyaránt volt órám. Aztán erre jött még rá a tanító hallgatók és óvónő hallgatók magyaros gyakorlati képzése is. Ez a sokféle vonal elsősorban a végzettségeimnek és a szakmai tapasztalataimnak köszönhető.

Tantárgy jelleggel kérdezed? Drámapedagógia, színházpedagógia, dramaturgia, drámajáték vezetés és annak módszertana, beszédtechnika, beszédművelés, anyanyelv-tantárgypedagógia módszertana tanító szakon, anyanyelv-pedagógia módszertan óvodapedagógus szakon, logopédiai alapismeretek, beszédfejlődés kezdetei csecsemő FSZ képzésben, a tervezetírás módszertana, alsó tagozatos magyar és felső tagozatos magyargyakorlati képzés.

Márton Tímea
Hogyan lettél szerelmese és élharcosa a drámapedagógiának?

Fehér Éva
Gyerekként fertőződtem meg, csak akkor még nem tudtam, hogy ezt drámapedagógiának hívják. Komplex Esztétikai Nevelés Program szerint tanultam a magyart felső tagozatban, és abban rengeteg drámás módszer bújt meg. A tényt, hogy én ezt tudom és csináltam, a főiskolán értettem meg. Sokáig csak csináltam. Elég ügyes lehettem benne, mert az akkori oktatóm Dr. Sz. Pallai Ágnes, szinte az első percben lecsapott rám. Vele dolgoztam államvizsga után is. Igazából azt élveztem, hogy tanítani is tudom, nem csak csinálni, és csak sikerélményem volt benne. Semmi kudarc. Tanítás közben egyre inkább másként tekintettem a drámára, és intenzív önképzésbe kezdtem.
A drámás szakma alapjait és fő falait a főiskolán tanultam meg. Később jártam Kaposi László képzésére, dolgoztam együtt Gabnai Katainnal, Sándor L. Istvánnal, Móka Jánossal, Kékesi Kun Árpáddal, Bécsi Tamást hallgattam Veszprémben. Óvodai életkortól indulva kezdett érdekelni a drámás tevékenységek világa, és zavart, hogy nem látom át a rendszert. Ez volt igazán tűz az olajra, és ezért utaztam állandóan rendezvényekre, néztem, láttam, csináltam, olvastam, amit csak tudtam. Szerelmese így lettem. De minél inkább beleástam magam a szakmába, annál inkább láttam, hogy mennyi területét nem ismerem még. A pedagógus alapképzésben nélkülözhetetlennek érzem, ugyanis a fiatal felnőttek 18 éves korukra elfelejtenek játszani, kell a drámapedagógia nekik. A közoktatási folyamattól pedig elválaszthatatlannak gondolom, mert az oktatás szociális lelkének tartom. 

Élharcosa lennék? Ezt jó hallani. Valóban, ahol csak tudok, küzdök a létezéséért, mert tudom, hogy mennyi mindent ad a drámázás, a vele való játék. ÉS nem csak az oktatási folyamatban, az életvezetésben is. Ez is személyes tapasztalat.

Márton Tímea
A kecskeméti drámapedagógus szakvizsgás képzést Te indítottad el. Milyen nehézségei/ szépségei voltak ennek az időszaknak az életedben? Milyen tapasztalataid voltak az ide jelentkező pedagógusokkal kapcsolatban?

Fehér Éva
A képzésindítás valójában nem az én érdemem, hanem az elődömé. A képzést ő álmodta meg. Évekig nem indult csoport, szerintem nem jól reklámozták. 2007-ben kaptam meg a feladatot: a képzésnek el kell indulnia. 2008-ban kikönyörögtem a 10 fővel való indítást, hogy legalább a híre szárnyra kapjon. A legnagyobb küzdelem talán ebben volt: köztudatba juttatni a képzést. Néhány év alatt sikerült feldolgozni a jelentkezési létszámot és a mindig futó két évfolyamot. Ha tippelnem kellene 2017-ig nagyjából, 500 oklevelet (mert ugye ezt a nevet kapják ma már a diplomák) bocsátott ki a képzés. A jelentkező pedagógus kollégák nagy százaléka szakmát jött tanulni. Érdekelte a szakterület és szívósan végigcsinálta a képzést. Velük élmény volt szombatonként egész nap együtt lenni. És voltak olyanok, akik alibi képzésként tekintettek rá, ők vagy végigkínlódták a képzést, vagy váltottak, mert rájöttek, hogy a drámapedagógia nem csak játszásból áll.
Nehézség volt mindig a szakértő óraadó oktatók alkalmazása is, az órarend egyeztetése, az elektronikus indexek követése, a legújabb kaland pedig a portfóliós záróvizsga működtetése volt. 
Mindig az volt az érzésem, hogy azért nem tudok változtatni működési ügyekben azonnal vagy hamar, mert nem azon a fordulatszámon működik a felsőoktatás, mint a közoktatás. Ez sok nézetkülönbségre adott okot hallgató-kolléga, és kolléga-kolléga között is.
A legnagyobb szívfájdalmam az, hogy amióta szülési szabadságon vagyok (2017. szeptember), a képzésben nem úgy mennek a dolgok, mint korábban. Gazdátlan lett, és ha visszamegyek dolgozni, szerintem nagyon sok mindent előről kell felépíteni. Az arculatát és az imidzsét biztosan.

Márton Tímea
Mely drámás területeken próbáltad ki magad és melyek azok, amiket a mai napig is aktívan végzel?

Fehér Éva
Amibe csak lehetett és az életkörülményeim vagy a lehetőségem engedték belekezdtem, belevágtam és habzsoltam a szakmát. Igazából a drámajáték vezetés volt a legelső és a legegyértleműbb, mindenki azzal kezdi. Azután ismerkedtem meg a tanítási drámával, amit felsősökkel és középiskolásokkal kevéssé élveztem, a felnőttekkel viszont nagyon. Amit hihetetlenül szerettem csinálni, az a Boál-féle fórum színház volt. A rögtönzés színházába is belekóstoltam, de nem volt lehetőségem kibontakozni benne. A szakértői játékot akkor ismertem meg, amikor tanítani kezdtem a felnőttképzésben. Talán az ismeretlensége miatt ez adta fel akkor és ez adja fel ma is legtöbb leckét nekem. Tantermi keretek között főleg a mese és történet feldolgozásokat szerettem használni.
Rendeztem is. Mai napig ezt szeretem a legjobban. Csináltam gyerekekkel és felnőttekkel mesemusicalt, pódiumművészet kapcsán önálló esteket raktam össze, több korosztállyal (óvodás-nyugdíjasok) végigvittem közös dramatizálásokat, gyerekekkel dramatizáltam, szintén velük és a főiskolásokkal szerkesztett műsoroztam. A színházi nevelésnek átkeresztelt TIE programokat elkezdtem csinálni a főiskolásaimmal, bekapcsolódtunk a tantermi dráma programba is.
Aztán a szakma megismerését a Veled közösen kidogozott dramatikus technikával alkalmazott interaktív mesélés és történetmondás követte 2017-ben. Most főleg újraolvasok és alkotok, írok a témában. Ezt is szeretem csinálni. De ez most papír munka.
A doktori iskola sok energiát és figyelmet vett igénybe, így a szülés előtti két évben a drámát főként már csak tanítottam, játszós csoportokat nem vittem, a gyakorlati részét átadtam.

Márton Tímea
A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás módszerének egyik megalkotója vagy. Előadásokon, workshopok keretében mi az, amit feltétlenül fontosnak tartasz megértetni a közönségeddel?

Fehér Éva
Elsősorban azt, hogy a módszer rengeteg lehetőséget rejt a mesélésen túl is. A mese csak egy eszköz benne a világ megismertetéséhez.
Azt szoktam még kiemelni, hogy metodikailag milyen sokrétegű, és a benne működő technikák miatt nem csupán egy mesélési fajta.
A legfontosabb pedig talán az, hogy az alapok használatához nem kell drámapedagógusnak lenni. Ha valaki mesélőként ráérez a módszerre, akkor szárnyalni kezd benne és nem akadálynak tekinti a fogásokat, hanem lehetőségnek. Annyira kell elmélyülni benne, amennyire kényelmesen érzi közben magát a használója. Drámapedagógusként a mesélő-játékvezető elmerülhet benne és kreatívan alkothat vele.

Márton Tímea
Úgy ismerlek, mint akinek mindig kész tervei vannak. Ha nem titok, elárulnád nekünk mik a jövőbeli szakmai elképzeléseid?

Fehér Éva
Igen, vannak tervek. Vannak kész tervek és vannak olyanok, amiknek egy részéről nem szívesen beszélek, mert sok tégla kell még az alapjaihoz. Ami biztos, hogy a 2018 decemberében életre keltett Mese, mese, játék szakmai program életútja folytatódni fog könyvek, továbbképzések és szakmai események keretén belül. Szeretném képviselni a mesemondás pedagógiai művészetét a gyakorlatban és tudományos szinten. A mellékszálak pedig majd útközben felcsatlakoznak a dramatikus interaktív mese-játékhoz.

A felsőoktatásba való visszatérés egyértelmű, az időpontja és a körülményei még nem. 
Az anyanyelv oktatásának metodikáját és a drámapedagógiát, valamint a színházi nevelés területeit továbbra sem „középiskolás fokon” szeretném képviselni.
A disszertációm végére pedig a babázás után szeretnék pontot tenni. 

Márton Tímea
Utolsó kérdésem feléd az, hogyha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Fehér Éva
Rendezvény, szakmaiság, jó közérzet, felfrissülés, barátok, könyvesbolt, bőrönd, nevető gyerekarc, felhőtlenség, varázslat, szerep.

Köszönöm a beszélgetést Évi,
sok sikert kívánok a szakmai visszatéréshez és az elképzeléseid sikeres megvalósításához!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!