Mai gyermek, avagy mit tehet a pedagógus

címke: dramatikus, mese, interaktív, improvizáció, kiégés ellen

szerző: Szatmáriné Márton Tímea

Tizenöt évig tanítóként dolgoztam, tíz éve vagyok óvodapedagógus. Tudom, hogy nem egyszerű szembenézni azzal a ténnyel, hogy változtatni kell, hogy felesleges a régen még jól bevált módszerekhez ragaszkodnunk. Ezzel csak a saját munkánkat nehezítjük meg, hiszen sokszor ellenállásba/közönybe ütközünk a gyermekek részéről. Igenis nekünk, pedagógusoknak kell haladni a korral, nekünk kell új technikákat, eljárásokat felkutatni, kipróbálni, majd egyéniségünkkel kicsit megfűszerezve egyedivé varázsolni azt, hogy a gyermekekkel végzett közös munka öröm legyen. Ez az, ami fáradozással jár a nevelő/oktató részéről, mivel figyelnie, tanulnia kell, új dolgokat elsajátítani. Higgyétek el, megéri! A napi rutint felváltja a sikerélmény, a kísérletező kedv, a megújulásra vágyás, ami a kiégés legjobb ellenszere.

Mondhatjátok - és teljes joggal-, hogy az nem olyan könnyű. Valóban nem. De mindenki azért választotta valamikor ezt a pályát, mert szereti a gyerekeket (bármilyen elcsépelten hangzik is). Gondoljunk csak vissza, hogy pályakezdőként mindenki lelkesen, világot megváltó tervekkel lépett óvodai csoportba/osztályterembe. Tedd fel magadnak a kérdést: Hol tartasz most? Hagytad, hogy a rendszer bedaráljon, letörjön, megkeserítsen? Remélem, NEM! De ha mégis, nincs visszafordíthatatlan folyamat. 25 év gyakorlat után még mindig jól érzem magam a gyermekek között, még mindig rá tudok csodálkozni gondolatmenetükre, személyiségükre, még mindig látom a bennük lakozó csodát. A titok, hogy olyan foglalkozást/tanórát tartasz, amiben nem csak a gyermekeknek van „AHA” élményük, hanem Neked is. Hiszen minden pedagógus annak örül, ha a gyermek aktív, boldog, tudásvágyó az általa szervezett tevékenységben. Bármennyire elment a kedved a pályától, ha csak egy ilyen élményteli foglalkozást/órát sikerül megtartanod, utána mindig erre az impulzusra fogsz vágyni.

Elég egy új aspektus, ami felnyitja a szemed, egy új technika, ami megkönnyíti a munkád, egy új módszer, ami komplex módon alkalmazható. Nekem ilyen a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás módszere, amit Fehér Éva főiskolai oktatóval kísérleteztünk, és tökéletesítettünk.

A dramatikus interaktív mese a gyermekek aktív részvételével kialakított közös játék, amelyben a pedagógus a mesélő, a gyerekek a szereplők. A mesélő a történetmondás során az élő beszéddel teszi lehetővé a képzeletbeli helyszínek kialakítását (szókulissza), a karakterek hiteles megformálását, hiszen a gyerekek nem ismerik a történetet.  A mesetudatot segítik az alkalmazott kellékek, jelmezek, stilizált díszletek. A játék elsődleges célja mindig az élménynyújtás. Az interaktív mesélés kivitelezésében sokkal jobban alkalmazkodik a mai gyerek befogadásához.  Az interaktivitás a mesében lehetővé teszi, hogy a gyermek mozogjon, beszéljen, véleményt nyilvánítson, mondókázzon, verseljen, énekeljen. Mivel a történetet ők maguk játszák el, ezért figyelmük tartós, vagy ha elkalandozik, akkor is egy-egy mesei fordulat képes visszaterelni azt.

„Egyre több és több gyermeknél tapasztaljuk, hogy kommunikációs kudarcaiknak alapvető oka a nem megfelelő beszédészlelési és/vagy beszédmegértési szintjük.” [1] Ennek egyik oka vélhetőleg az élő mese, a szülők által felolvasott, a gyermekek által áhítattal hallgatott történetek hiánya. A megfelelő beszédértési képességgel rendelkező gyermek tisztában van a szavak jelentésével, megérti, amire kérik, amit mesélnek neki, később azt is, amit olvas. Az anyanyelv elsajátítás zavarainak felismerése óvodáskorban különösen nehéz, mert a tünetek sokszor nem csak a gyermek beszédével, illetve nem azzal kapcsolatosan jelentkeznek, ezért gyakran rejtve is maradnak akár kisiskolás korig. 

Beszédészlelési zavar esetén: a lassabb vagy megkésve induló beszédfejlődés, visszakérdezés, rossz válasz adása, félrehallás, bizonytalan feladat végrehajtás, új szavak, versek, mondókák megtanulásának nehézsége, kézdominancia kialakulatlansága, rossz téri tájékozódás. Beszédértési zavar esetén: problémás feladat megértés, mesehallgatás elkerülése, lényeg kiemelési gondok, történetben, mesében összefüggések meglátásának hiánya. A beszéd észlelésnek/ megértésének részbeni vagy teljes hiányossága miatt nemcsak a gyermekek személyisége változik (visszahúzódóbbak vagy „rendetlenebbek” lesznek), hanem gyenge figyelmi kondíciójuk, kialakulatlan feladattudatuk negatívan befolyásolja a külső világ megismerését, a tudás elsajátításának menetét.  A megértési folyamatok zavara tehát kihat a tanulási folyamat egészére, kezdetben az óvodában, később az iskolában is. Gósy Mária (1997) szerint a beszédészlelési hiányosságok a helyes olvasástechnika elsajátítását, míg a beszédmegértés problémája az olvasásértés kialakulását veszélyezteti.

A dramatikus interaktív mesélés során komplex módon fejleszthetjük a gyermek képességeit az anyanyelvi és értelmi fejlesztés, nevelés terén, hiszen a technika sajátossága, hogy szorosan összefonódik benne a gyermek alapvető tevékenysége és közege: a játék és a mesevilág, kiváló lehetőséget nyújtva a szövegértés erősítésére. A gyermek beszédkedvének felkeltése a játék természetességéből fakad. A szerepbe bújás beszédre bátorítja őket. A gyerekek megélik a mesét, meg is értik a történetet (beszédértés), hiszen az képi formában jelenik meg számukra, a fantáziájuk pedig kiegészíti a hiányzó részleteket. A történet megjelenítése megkönnyíti számukra a szöveg szó szerinti és szövegmögöttes értelmezését. A szereplők kommunikálnak egymással, utánzásos szövegmondással, vagy önálló mondatalkotással. A beszédprodukció nemcsak ebben a formában jelenik meg, hanem a mesébe ágyazott versek, mondókák mondogatásával is. Az ügyes történetmondó az ismeretlen szavakat a mesén belül magyarázza vagy magyaráztatja meg a gyerekekkel, úgy, hogy mindvégig szerepben marad. Tehát a szókincsbővítés egy spontán folyamat, nem válik didaktikussá. A szövegek megértéséhez elengedhetetlen a szókincs gyarapítás.

A viber-en, facebook-on, sms-ben történő kommunikálás nélkülözi az arcjáték, mimika, gesztus megfigyelését, használatát. Ezért úgy gondolom, hogy az anyanyelvi nevelés terén egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a nonverbális jelek értelmezése, alkalmazása. Az érzelmek és szándékok pontos kifejezéseinek fontos eszközei, az emberi kapcsolatok minőségbeli meghatározói. Ez a képesség is gyakorlás útján alakul ki. Akiknél ez a képesség hiányos, azoknál alkalmazkodási zavarokat okozhat. A dramatikus interaktív mesélés során a gyermek a mesélő szavaira hagyatkozva rögtönzésre kényszerül.  Az improvizáció megtörténhet nonverbális jelekkel, vagy verbálisan, de a célunk, hogy a kettő együttesen jelenjen meg. 

Az interaktív mesében való aktív részvétel magával vonja az értelmi képességek fejlődését. Hiszen a gyerekek a játékban észlelik az idő múlását, tájékozódnak a mesei térben, figyelik a szereplők szövegét, érzelmi megnyilvánulásait. Emlékezetükre hagyatkoznak, amikor az előzetes tudásuk előkerül. A régebbi tudást összekötik a frissen megszerzett tapasztalatokkal, így gondolkodásuk egy magasabb szintre lép. Új egyéni, vagy kooperált megoldásokat hozhatnak létre a mesében, kreativitásuknak teret adva. „A szövegértés hatékonysága azon is múlik, hogy mennyire vagyunk képesek összekapcsolni az olvasottak tartalmára vonatkozó előzetes tudásunkat, véleményünket, élményeinket azzal, amit az adott szövegből hallunk vagy olvasunk.”  [2]

Mi, pedagógusok a dramatikus interaktív mesélés alkalmazásával lehetőséget nyújtunk a gyermek komplex fejlődésére játékon, mozgáson keresztül, a mese élményét fokozva. A gyermekek a játékban aktívak, cselekvők, érdeklődők. Megismertetjük őket bizonyos színházi elemekkel, ezáltal motiválttá válnak a színházi élmények befogadására. A drámapedagógia eszközeit használva a mélyebb megértés, a következtető gondolkodás, az empátia útjára tereljük őket. Az interaktív színház, a dramatikus interaktív mesélés és a drámapedagógia abban gyökeredzik, hogy a színház világát összekötik a pedagógiával. Mindhárom terület az ember személyiségének teljes kibontakozását támogatja, alkalmazásukkal önálló, kreatív, alkotni képes fiatalokat nevelhetünk. Megismertetjük őket bizonyos színházi elemekkel, ezáltal motiválttá válnak színházi élmények befogadására. Saját tapasztalatokra építve történik az információszerzés, amely során fejlődik az egyén szociális kompetenciája, érzelmi intelligenciája, pszichomotoros (mozgás, orientáció, beszéd) és kognitív funkciói (észlelés, érzékelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás, szerialitás, intermodalitás). Segítségükkel minden olyan terület fejleszthető, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek értő olvasóvá váljék, tájékozódjon, kritikusan szemlélje a világot, társaival együttműködjön, így a társadalom hasznos tagja legyen. A módszer összetettsége nemcsak az élmény- és gyermekközpontúságában, a gyermekek fejlesztésének hatékonyságában rejlik, hanem abban is, hogy szinte minden foglalkozási területtel összeköthető.

Hivatkozások:

[1] Gósy Mária 1997: Beszéd és az óvoda, Budapest, Nikol Gmk, p.65.

[2] Szinger Veronika 2009: Interaktív mesemondás és meseolvasás az óvodában a szövegértésért, Anyanyelv- pedagógia, 2009/3. URL:http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=184