Fehér Éva
Kedves Edit, a bemutatkozásodban leírtad, hogy jelenleg egy magánóvoda vezetője vagy. Melyik óvoda ez? Megtennéd, hogy egy kicsit beszélsz róla nekünk?

Ferenczyné Kerekes Edit
Az Angyalkert Magán Óvoda csodálatosan felújított, műemlék jellegű épületben, tornaszobával, só szobával hatodik éve működő intézmény. 5 gyermekkel nyitott, most már három csoportban 48 gyermek veszi igénybe az óvodai ellátást, csoportonként 14-16 fővel.
Pedagógiai programunk alapja a mese. E köré szerveződik a tanulás- tudásátadás folyamata, módszere a mese- projekt. Magasan kvalifikált, szakvizsgázott óvodapedagógusok biztosítják a minőségi munkát.

Fehér Éva
Nagyon sok területen dolgozol, és sok dologgal foglalkozol. Mi az ezek közül, ami igazán közel áll Hozzád?

Ferenczyné Kerekes Edit
Minden! J Legkedvesebb számomra a szervezetfejlesztés és mérés-értékelés, e területeken országos szaktanácsadó vagyok, nagy örömmel támogatom vezető kollégáimat és a minősítésre készülő óvodapedagógusokat is! Részt veszek a felnőttképzésben. Az ott alakuló kapcsolatok, ismeretségek sok energiával töltenek. Innovátor mesterpedagógusként mindig azt keresem, hogyan könnyíthetem kollégáim adminisztrációs terheit, mindennapjait, hogyan lehetünk hatékonyabbak, együttműködők és önfejlesztők.

Fehér Éva
Említetted a mese-projekt programot. Amikor én magam találkoztam ezzel évekkel ezelőtt, rendkívül újszerű megközelítése volt ez a tervezésnek, részemről pedig lenyűgöző az anyanyelv-pedagógiában. Azóta néhányan már megismerték a programot, van ahol témahétre zsugorodott, de használják. Bemutatnád röviden ezt az ütemterv készítési technikát? Mi hozta az ötletét Neked?

Ferenczyné Kerekes Edit
10 évig tanítottam óraadóként a pedagógusképző karon anyanyelv módszertant, ezen belül többek között a mesét, verset. Amikor 2001- ben vezető lettem a Comenius 2000 minőségbiztosítási program tette nyilvánvalóvá számomra, hogy egy olyan rendszerszemléletű Pedagógiai programot kell alkotni, ami segíti az óvónők mindennapi tervező – nevelő – fejlesztő munkáját. Felmerült a kérdés, mi legyen a központi téma? A nevelőtestülettel együtt döntöttünk a mese mellett, hiszen mi is állhat közelebb az óvodás korú gyermekhez, mint a mese! Már akkor a projekt módszerben gondolkodtunk. Két éves belső képzés volt a fele testületnek módszertanból, a másik felének kommunikációból, hiszen ez a módszer nagyfokú kooperációt igényel. Jó gyakorlatként több óvoda is megvásárolta, pl.: Baja, Algyő. A nagyszerűsége abban rejlik a gyermek szempontjából, hogy követi a gyermeki megismerés pszichikus útját, vagyis a konkréttól halad az általános felé, a pedagógusok szempontjából pedig, hogy minden Pedagógiai programhoz adaptálható, nincs külön eszköz és képzési igénye. A tervezési szinteket az előadásomban fogom bemutatni.

Fehér Éva
Drámapedagógiával mióta foglalkozol és hogyan próbáltad meg óvónőként, illetve próbálod vezetőként beilleszteni a csoportod, óvodád életébe?

Ferenczyné Kerekes Edit
Már kezdő óvónőként is vonzott a drámapedagógia spontaneitása, kreativitása és tudatossága. 30-40 mese forgatókönyvet, dramaturgiát írtam gyerekek, felnőtteknek egyaránt. Mese előadásokat szerveztünk az óvodákban ahol dolgoztam, szülők- gyerekek számára. A mese projekt módszere természetes eszközévé vált a drámapedagógia, kollégáimat is ösztönöztem arra, hogy szakvizsgás képzésre jelentkezzenek. Jelenleg is van drámapedagógusunk, aki belső tudásátadással képzi a testület többi tagját munkaközösség keretében.

Fehér Éva
Ha jól értesültem, akkor mesterpedagógusi minősítésedre készülsz a következő nevelési évben. Melyik oldaladdal közelíted meg a teljesítéseket? Mit jelent Neked a mesterpedagógussá válás?

Ferenczyné Kerekes Edit
Innovátor mester vagyok, mindig rálátok azokra a fehér foltokra, ahol még van tenni való! Innovációimat a szervezetfejlesztésben és az óvodai nevelésben kamatoztatom. Több óvoda vezetőjével tartok szakmai kapcsolatot a megyében és megyén kívül is, mint szaktanácsadó, így az innovációk ezen az intézmények szervezeti kultúráját is gazdagítják. Fontosnak tartom a horizontális kapcsolatok építését. Egy pilot programban kaptam lehetőséget eddigi munkáim alapján a mester címre, hivatalossá vált általa, amit csinálok, teszem, mert szeretem!

Fehér Éva
Amikor pályakezdő óvónőkkel dolgozol milyen szakmai tanácsokat szoktál nekik adni? Mik az elvárásaid vezetőként?

Ferenczyné Kerekes Edit
Mindig mentort kap nálam a pályakezdő! Fontos, hogy a szakmai-, módszertani segítség mellett a szervezeti kultúrát is el tudják sajátítani. A mentor mindig másik csoportban dolgozó kolléga, hogy ezzel is segítsük a belső kapcsolatok alakulását, fejlődését. Gyakori ellenőrzés, reflektálás, szakmai beszélgetéssel segítem a mentor és a pályakezdő munkáját. Alapelvünk, hogy olyan közegben dolgozzunk, ahol szabad hibázni! Ebből tudunk tanulni, fejlődni! Elvárásom az aktivitás, kommunikáció és kooperáció!

Fehér Éva
Ha oktatáspolitikai vagy intézményszerkezeti változásokkal kapcsolatban megkérdeznék a véleményedet, Te mit javasolnál, milyen dolgok alakításával lehetne még családközpontúbbá, meseközpontúbbá tenni az óvodákat?

Ferenczyné Kerekes Edit
Elsősorban a nevelőtestületek képzését támogatnám! Sokan vannak a kiégés határán, régi sztereotípiák működnek egy megváltozott világban! Kommunikáció, önismeret és önértékelés, konfliktuskezelés- ez mind fontos lenne a pedagógusok mentális egészségének megőrzéséhez. Aki elégedett, az tud szeretettel fordulni a másik felé! A meseközpontúság szerintem él az óvodákban. Talán arra biztatnám a kollégákat, hogy ne siessenek annyira, nem kell minden héten, kéthetente új mese! Hagyni kell a gyereknek IDŐT, hogy beépüljön, beérjen mindaz, amit hallott, és csodákra lesz képes!

Fehér Éva
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Ferenczyné Kerekes Edit
Az óvodáskorú gyermek legfőbb és legfontosabb tevékenysége, amelybe leginkább fejlődik a személyisége!

Köszönöm a beszélgetést Edit,
kívánok Neked a terveidhez jó felkészülést,  a nyárra jó pihenést, és szakmai élményekben gazdag új évet!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

Fehér Éva
Anikó, a MESE és JÁTÉK szakmai nap rendezvényi bemutatkozásban említetted, hogy a napodat főállásban óvodában töltöd. Melyik óvoda ez? Megtennéd, hogy egy kicsit bemutatod nekünk?

Kunné Darók Anikó
Jászberényben, 2012-ben adták át a 21. század szinte minden követelményének megfelelő, önkormányzati fenntartású intézményt. Az épületbe belépve, kiált magáért az egészséges életmódra való nevelés, a mozgás. (nagy tornaterem, só szoba, gumi focipálya, vízhez szoktató medence, dombocskákkal tarkított, nagy udvar, teraszok fent, lent…) Ez volt a „hardver”. Még a tervezés fázisában felkértek engem szakmai vezetőnek és szabad volt a pálya az intézmény dolgozóinak. Hozzám kötődött a drámajáték és így olyan pedagógusok verbuválódtak össze, akik ebben a környezetben hasonló pedagógiai „szoftvereket” hoztak. Természetesen a csapat nagy részével, már előtte is dolgoztam együtt, vagy egy óvodában, vagy egy bábcsoportban, vagy barátság kötött össze bennünket. Könnyen ment az együtt gondolkodás. 8 csoportos tagintézmény vagyunk. Már évek óta gyakorló óvodaként is működünk.
Jó gyakorlatok, pályázati projektek… szóval van mit csinálnunk. De ami számomra a legfontosabb, hogy a napi pedagógiai munkáról, még nem kellett lemondanom. Vezetőim tudják, hogy jó katalizátor vagyok, de rossz adminisztrátor.


Fehér Éva
Azt mondod, drámás profilú óvoda vagytok. Hogyan zajlik egy ilyen óvodában a szakmai élet? Hogyan zajlik egy nap (most a napirendtől függetlenül), milyen egy csoportünnep vagy óvodai program?

Kunné Darók Anikó
Először is az előbb említett együttgondolkodás, a hasonló attitűd, a gyermekközpontúság, ami meghatározó. Majd erre épül egy tudatos közös tervezés, és olyan munkamegosztás, egymás támogatása-légkör, ami mindig előre mutat. Talán kijelenthetem, hogy én vagyok az „AHA”-kapitány, de a többiek szívesen eveznek egy olyan vízen, ahol nem csak a gyermek öröme számít, hanem a felnőttek közötti összhang is része a katarzisnak. Nem célunk a díszletekkel, fejdíszekkel szerepeltetős napi, vagy ünnepi mese. Célunk a napi mesében, új játékban, egy érdekes technikában való örömök kiélése. Vannak mélyen kidolgozott meséink csoport szinten, de vannak egy-egy korosztályt megszólító dramatikus tevékenységeink is. Ilyenkor a 8 csoportból az adott fejlettségi szintű gyermekeket hívjuk a tornaterembe mese-játékra, vagy dramatikus játszóházba. Ehhez elengedhetetlen a közös heti tervezés. Azok a dalok, mondókák, táncok, eszközök, játékok, amiket a mesefeldolgozásnál használunk, megjelenik minden csoport ének-zene énekes játékok, gyermektánc, mese-vers, mozgás, rajzolás, festés, mintázás kézimunka tervében. Így amikor akár 50 gyermek együtt játszik, összeáll a kép a heti, két heti tevékenységláncból. Ünnepeink is erre a tematikára felépülő meglepetések a gyermekeink számára. Óvodásaink részesei, alkotói a folyamatnak, de a teljes kép a mese kontextusában áll össze. Természetesen e mellett itt vannak azok a drámafoglalkozások, amik problémára épülnek, itt vannak a szakértői játékaink. Ezekről külön fejezetet tudnék nyitni. Az óvodai színházi nevelési dráma is okozott szakmai élményeket. Örömömre két kollégám remek szakértői projekteket vitt már végig, amiért nagyon büszke vagyok rájuk. És akkor még nem beszéltünk azokról a drámajátékokról, amit a szülők gyermekeikkel élnek meg.  A Mese és Játék találkozásunkra épp egy ilyen játékkal készülök.

Fehér Éva
Rutinos drámás kollégákkal dolgozol? Milyen a csapat az óvodádban? Hogyan lehet bekerülni hozzátok óvónőként? Kell valamilyen plusz képzettség az alapdiplomán kívül?

Kunné Darók Anikó
Erre már szinte meg is adtam a választ. Önszántukból választották ezt a szakmai utat, van közöttük szakvizsgás, 120 órás végzettségű és van, akinek nincs sok kredit pontja e területen, de már annyi játékban vett részt, annyi tervet valósított meg, hogy mestere a módszernek. Természetesen nem vagyunk egyformák. Vannak főszereplő típusok, vannak állandó mellékszereplőink és lelkes előkészítő „munkásaink”. Milyen a csapat? Szív-pedagógusok, lélek-emberek.
 

Fehér Éva
Mikor kezdted a drámapedagógiát először megismerni, és kiktől tanultál az évek alatt?

Kunné Darók Anikó
A beavatást Kovács Andrásné, Rozika néni tette meg, több mint 20 éve. 3 év után azt mondta
„Neked ezt tanítani kell. Apád beléd rakott valami többletet, ezt nem sajátíthatod ki magadnak!”
Rengeteg játékot, technikát tanultam tőle, de ami legtöbb az a katarzis élmény, amivel elbűvölt. Azután itt van a nevelési dráma pontos értelmezése Kaposi Lacitól, Aileen Pennigton mutatta meg, hogy szólítsam meg az egészen kicsiket. A Színházi nevelési dráma a Marczibányi térhez kötődik. Nyári Arnold, Bethlenfalvi Ádám jutnak eszembe. A dramatikus játszóházat Kecskeméten a Gyermekek házában értettem meg és mutatott rá jó példákat Körömi Gábor is. A szakértői játék lényegét Dorothy Heathcote alapozta meg nálam. Ahogy egy filmre tekintek, abban benne van Achs Karcsi barátom, ahogy egy verset értelmezek abban ott van Török Laci, ahogy gyermekszínjátszásra gondolok ott van Rusz Csilla barátnőm. Ezek itt fent olyan nevek, hogy hirtelen bizonytalan vagyok abban, hogy hivatkozások nélkül leírhatom-e őket „csupán” szakmai elismerésem jeléül. És nem teljes a sor.
 

Fehér Éva
Neked, aki mostanra a drámás óvodapedagógia világában zászló és iránytű vagy, mi a profilod? Melyik területet emelnéd ki, amelyiket nagyon szereted csinálni és valóban kiéled vagy ki tudod élni a művészi-alkotói énekedet?

Kunné Darók Anikó
Talán túl sok mindent csinálok, valószínű, hogy szétforgácsolódom. A mentori munka, a módszertani oktatás a főiskolán sok időmet leköti. Szívemhez közel áll a bábjáték, amit szintén lehetne jobban, mélyebben értelmezni és nem csupán előadásokra készülni, határidőket betartani, bábkészítőkkel egyezkedni, forgatókönyvet írni, hanem úgy megmerülni benne. De akkor mi maradna a drámára, amit pedig valóban jó átadni, ebben vagyok a leghitelesebb, de nem ezzel foglalkozom a legtöbbet mostanság. Szeretem azt az állapotot, amikor képeket, akciókat látva lelki szemeim ellőtt, nem győzöm a két ujjas billentyűkezeléssel a vázlatírást. De mindennél többre tartom, az érintetlen csoportszobai életet. Amikor őszintén, egymást szeretve, csiklandozva, megfigyelve, nevetve, olykor meghatódva vagyok együtt a 3-7 éves gyerekekkel. Ha még egy sikeres drámafolyamatban is vagyunk, akkor igen- azt hiszem, ez győz.
 

Fehér Éva
Kezdő drámapedagógusoknak milyen tanácsot szoktál adni képzéseken, tanfolyamokon?

Kunné Darók Anikó
Hogy ne ijedjen meg tőlem. Ne ijedjen meg a lelkesedésemtől, az eszköztáramtól, a lomjaimtól. Csak annyit vigyen el belőle, amitől nem szakad le a szatyorkája füle. Lehet ezt lassabban, halkabban, kevesebb fényben is jól csinálni.
 

Fehér Éva
Említetted, hogy dolgozol a felsőoktatásban. Milyen területeken segíted a felnőtteket?

Kunné Darók Anikó
A nappalis hallgatóknak gyakorlati mentora vagyok. Módszertanokat tanítok nappalin, levelező tagozaton. Volt már ebben dráma, báb, vizuális nevelés, matematika. Ki is nevethetnél, de a matematika módszertan az egyik kedvencem. Rengetek játékot fedeztem fel a hallgatóimmal együtt. Drámát most itt Kecskeméten tanítok, de ami engem meghatározott hosszú ideje az a konferenciákon, szakmai képzéseken való tréning, vagy bemutató foglalkozás vezetés.
 

Fehér Éva
Utolsó kérdésként engedd meg nekem, hogy azt a kérdést tegyem fel, amit minden előadónak fel fogok tenni az interjúkban. Ha kimondom a két szót, mese és játék, mi minden jut eszedbe?

Kunné Darók Anikó
történetek, szerepek, tárgyak, szimbólumok, hangok, csendek, kiáltások, sóhajok, állóképek, suhanások, árnyak, kacagás, könny, aktivitás, élmény
 

Köszönöm a beszélgetést Anikó,
kívánok jó pihenést a nyárra, és szakmai élményekben gazdag új évet Neked!
De előtte még találkozunk augusztus 23-án egy kis mesére és egy kis játékra itt, Kecskeméten!

Addig is, a mese legyen Veled!

...a szerzők és a könyv...

A mi történetünk

2012. október
Korábban már ismertük egymást, köszönő viszonyban lévő kollégák voltunk. Majd elérkezett a pillanat, ami tulajdonképpen a Szerepjáték, mese-játék könyv előéletének kezdő pillanata volt. Timi kezdeményezésből indított mese foglalkozásán ültem, főiskolai hallgatókat kísértem módszertanos oktatóként, és ahhoz hasonló interaktív mesélést láttam tőle, amiről korábban csak drámapedagógiai körökben hallottam, illetve nemzetközi drámás szakirodalmakban olvastam.

Ekkor kötötte össze a sors a cipőfűzőnket és vezetett olyan közös utakra bennünket, amelyek közös kutatásokat, publikációkat, szakmai egybevetéseket, folyamatos meséléseket eredményeztek.
Ezután éveken át próbálgattuk a mesélést, mellette pedig a történetmondás játékvezetési fortélyait alakítottuk, formáltuk. Volt technika, amit kipróbáltunk, de nem építettünk be, volt, amit igen. A cél az volt, hogy az elhangzó mesével történő közös
játék folyamatos és cselekvésközpontú legyen.

Miután magyarul leírva, néven nevezve sehol nem találtunk a dramatikus technikákat alkalmazó megszakítás nélküli mesélésnek bármilyen kipróbált változatát; megneveztük a miénket, és 2018 januárjában hivatalosan is bejelentettük a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál az általunk alkalmazott mesélési módszert. Azt a módszert, amelynek gyökerei a drámapedagógiában vannak, és amely az óvodai irodalmi nevelés világába probléma nélkül beilleszthető. A módszert, amely egy több pedagógiai technikából sajátos szempontok alapján összegyúrt egyedi interaktív mesélési fajta. Ez a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás.

Ha munka közben, mesélés közben vagy baráti beszélgetés közben egymásra nézünk, tudjuk, hogy a mi történetünk igazából ekkor kezdődött el. Vagy legalábbis egy új, ritkított nagy betűs főcímmel ellátott fejezet kezdődött el benne.  

A könyv története

Az összefoglaló lehetősége 2012-ben lebegni kezdett körülöttünk, és hat évvel később érett meg rá az idő (…a módszer és mi is…), hogy helyet teremtsünk neki és hagyjuk megszületni.

 2018. március 8. 
Ezen a napon műhely konferencia keretein belül mutattuk be a munkahelyünkön a kollégáinknak, a pedagógus jelölteknek, a város óvónőinek és a sajtónak az általunk dramatikus interaktív mesélés és történetmondásnak hívott módszert. Ezt a dátumot emlegethetjük valójában a könyv életének első napjaként.  

Az írást megindító erő azonban nem a bemutató volt, hanem az azt követő műhelybeszélgetés. Olyan inspiráló kérdéseket kaptunk a jelenlevőktől, amelyek arra ösztönöztek bennünket, hogy megírjuk a módszer bemutatását, és megfogalmazzuk helyét az óvodai irodalmi nevelés keretén belül.

2019. március 10.
Elkészült a végleges kézirat és mi bízunk abban, hogy akik olvassák, látják a módszer nagyszerűségét, sokszínűségét, kreatív felhasználási lehetőségeit, ugyanolyan lelkesedéssel próbálgatják szárnyaikat, ahogyan mi is tettük/teszünk.

A könyv bemutatójának időpontja 2019. április 4. (csütörtök) 17 óra.

Helyszín Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar, Pedagógiai Szakkönyvtár (régi Tanítóképző Kar könyvtára) [6000 Kecskemét, Kaszap u. 6-14.] MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK! 

ÉRDEKEL A KIADVÁNY?
Rendeld meg most a könyvet!

Igen, érdekel, mehetünk a MEGRENDELÉSHEZ!

A drámajátékok világa 1.

 címke: drámajáték, alkalmazott drámajáték, játékkategória, játékvezetés, élményjáték
szerző: Fehér Éva  

Vannak ismertető jegyek, úgy nevezett játéktulajdonságok, amelyek a játékok jellegzetessége miatt minden drámajátékra vagy gyakorlatra elmondhatóak. Ezek a jellegzetességek – az ismert játékkategóriákon túl - segítenek felismerni azt is, hogy melyik játék nem drámás szemléletű játék. (A leleményes játékvezető ezeket a vonásokat alkalmazva drámás gondolkodásúvá teheti az egyébként nem drámás játékokat is.)

  1. A drámás játékok nem versenyeztetnek

A drámapedagógia és a színházi nevelés próbálja kizárni a győztes és a vesztes fogalmakat és jelenségeket. Fontos, hogy a játékosok játékban maradjanak, hogy a létszám ne csökkenjen, illetve, hogy a játék élménnyé váljon. Ha egy játék szabálya kiejti a játékosokat, adott körön belül elveszi tőlük a korrigálás esélyét és a próbálkozás lehetőségét. Vannak olyan gyerekek, akik szeretik direkt kiejteni magukat a játékból, és így megfosztják magukat a közösségi élménytől. Ez a játékjellemző legfőképp az „A” típusú ügyességi játékokra lehet igaz. A drámajátékok többsége nem iskolás versenyjáték, hanem alkotójáték, amelyben a létrehozás az elsődleges cél egyéni, páros, csoportos szinten, mert ezek a játékok az egyéni élményen kívül a csoportos élményt is fontosnak tartják. Tény, hogy időnként jólesik egy-egy versenyjáték, de a drámafoglalkozások nagy része nem erre törekszik. Gondoljunk egy tükörjátékra, mozgásutánzásra, szerepjátékra. Hol van itt helye a győztesnek vagy a vesztesnek, vagy bármilyen túlzott pozitív vagy negatív diszkriminációnak? Vesztes az, aki megfosztja magát a játéktól, győztes az, aki játszik és részt akar venni.

 2. A drámajáték önképzésre, önfejlesztésre ösztönöz

Az előző bekezdésben a győztes és vesztes gondolatot tovább bontogatva derül fény a drámajátékok másik ismertető jegyére: a kognitív mechanizmusok (a megismerési folyamatokra és a gondolkodásra vonatkozó agyi folyamatok) működésére, pontosabban működtetésére. Lényeges elem a dráma világában, hogy a csoporttagokat leginkább nem egymáshoz hasonlítja vagy viszonyítja a játék, illetve a játékvezető, hanem a játszót és annak csoporton belüli létezését önmagához képest figyeli. A játékok olyan belső monológokat vagy cselekvéseket indítanak meg, amelyek arra késztetik a játszót, hogy egyre ügyesebben, koncentráltabban dolgozzon, mert akkor számára és a társak számára még élvezhetőbbé teheti a közös játékot. Így tudja majd segíteni csoportja vagy partnere munkáját is. A drámajátékok feladatai közé tartozik az, hogyha a játszó érzi saját játékában a tapasztalatlanságot, figyelmetlenséget vagy az érzelmi állapota miatt előforduló megakadásokat, akkor továbbra is foglalkoztassa őt a szerzett tapasztalat gondolata (ez is egyfajta önfejlesztés), hogy a következő alkalommal kreatívabban, ügysebben tudjon részt venni a játékban. A játszó általában kap valamilyen visszajelzést környezetétől, így önmaga is felfedezheti saját állapotváltozásait, és egy-egy alkalom után talán majd érezni fogja, érdemes volt ezzel vagy azzal a dologgal pluszban foglalkoznia. A cél pedig legfőképp ez, vagyis az önképzés igényének kialakítása.

 3. A drámajáték megadja a következmények nélküli tévedés lehetőségét

A drámajátékok egyik legfontosabb jellemzője, a tévedés lehetőségének megadása. A játszók, annak következtében, hogy tudják, a hibázás nem zárja őket ki a játékból, illetve nem esnek túlzott negatív kiemelések áldozatául, sokkal bátrabban teljesítenek a foglalkozásokon, még akkor is, ha nem biztosak magukban vagy megoldásaikban. Ahhoz, hogy valakinek a játékbátorsága kialakuljon, megerősödjön, nélkülözhetetlen a hibázás vagy a tévedés lehetőségének tudata. „Nem probléma, hogy most nem sikerült, majd legközelebb jó lesz.” Ha ez a csoportban egy általános szemléletté válik, a játszók egymással szemben is toleránsabbak és segítőkészebbek lesznek, mert tudják, hogy a tévedés jelensége része a játéknak. Ha sikerül egy korábban problémás esetet megoldania annak, akinek addig nem, a csoport együtt tud örülni. Mondhatni, hogy a közös vállalás érvényesülni tud, és a sikerélmény mindenkié lesz. Ha egy vagy csak néhány fő miatt csoport szinten történik baki vagy sikertelen kimenet, akkor életbe lép „az együtt sírunk, együtt nevetünk” gondolat, ami építi a csoportszellemet, mert a megoldáskeresés onnantól kezdve nem egyéni érdek lesz, hanem csoport érdek.  Tehát drámán tévedni lehet, szabad, mert ez része a játéknak, mert ez része az életünknek.

4. A drámajátékok során nincs rossz megoldás

Vannak drámajátékok, amelyek a játszók képzeletéből, fantáziavilágából táplálkoznak. A belső világ kivetítése vagy kinyilatkoztatása sajátos módon történik, egyéni megoldások segítségével. Ezek a megoldások legtöbbször illeszkednek a játszó képességszintjéhez és állapotaihoz. Lehet, hogy létezik kreatívabb, látványosabb, ügyesebb megoldás egy adott helyzeten belül, de ha egy játékos azt a megoldásváltozatot hozza a játékba, akkor az egyfajta építő elemként kerül bele. A játékvezető vagy a csoport éppen ezért nem ítélheti el vagy bírálhatja a játszót a saját képzeletvilága miatt. Benne az van, ő így látja, ő ezt hozza most magával, milyen alapon mond bárki véleményt az ő fantáziájáról vagy kivetítéseiről. A dráma világa az egyénből, és az általa hozott világból dolgozik. Mindenki más színt és állapotot visz a csoportba. A játékvezető feladata nem az ítélkezés, hanem a megoldáskeresés dramaturgiája, mert a játékok a hozott megoldásokból táplálkozva élnek, működnek. Mi a helyzet abban az esetben, ha valaki szándékosan hoz kizökkentő vagy megbotránkoztató dolgot a játékba? A játékvezetőnek ilyenkor tudnia kell, hogyan kezelje a szituációt. Érdemes a játékon keresztül (nem csak a szavak szintjén) ráébreszteni a játszót arra, hogy ezzel nem másokat zavar meg elsősorban, hanem a saját dolgát nehezíti meg majd a kivitelezéskor.

A drámajátékok során nincs rossz megoldás, hanem utak vannak a megoldások felé, esetleg közöttük. Kulcsfontosságú momentum ebben a gondolatkörben, hogy mindez azért lényeges, mert nem csak egy jó megoldás létezik a játékok során. Természetesen elkerülhetetlen a korrekció abban az esetben, ha egy-egy megoldásból az látszik, hogy a játszó nem értette meg milyen irányba megy a játék. Ilyenkor egyértelműen felkínálásra kerül az újragondolás lehetősége.

 5. A drámajátékokban és a drámapedagógiában nem 'én', hanem 'mi' vagyunk

A drámajátékok többsége csoportos vagy páros gyakorlat, csak kis százalékban fordul elő köztük egyéni játék. Vagyis ezek a játékok közösségi játékok, amelyben az egyén fontos alkotóelem, és a megoldáskeresés része. A játékvezető mindig többes számban gondolkodik, a játszókra együttesen figyel, és mint egy jó mentor próbálja mindenkihez megtalálni az utat. Ha játékot irányít, a megfogalmazása is elárulja (T/1 = mi), hogy ő magát is a csoport részeként kezeli, nem távolítja el magát a csoporttól verbálisan sem. Ezen kívül, amikor csak tud, a játékba beállva dolgozik a foglalkozáson. A játékok során a közös vállalások és együttpróbálkozások egy idő múlva kizárják a játékosok részéről az én beállítottságú gondolkodást. Egy test részei, egy problémamegoldás keresői, egyazon élmény részesei a játékban. Minden csoport és minden egyén számára szükséges az idő, amikor ennek lényegét megértik, és szükségességét megérzik. Az alkotójátékban a megoldás, a megvalósítás a cél, minden annak érdekében történik, és lassan az egyéni érdek elé tolakodik a közösségi érdek.

A drámával, mint munkaformával kapcsolatos játékgyűjtemények a pedagógus és nem pedagógus színházi szakemberek rendelkezésére állnak, hogy segítsék munkájukat, építsék a motivációt vagy támogassák a témafeldolgozást. Arra azonban érdemes figyelni, hogy az egyes játékgyűjtemények a néhány soros leírásaikkal sokszor inkább csak leszabályozzák a kreatív foglalkozásvezető fantáziáját ahelyett, hogy részletes és érdekes leírással mutatnának rá arra, hogy mennyi lehetőség rejlik bennük. Tehát nem kell leragadni a leírt szabálynál, lehet azt továbbgondolni és helyzetre, foglalkozási arculatra formálni. Élni kell a drámajátékok adta flexibilitás lehetőségével. Érdemes használni az alkalmazott drámajátékokat. Az alkalmazott drámajátékok olyan szabályjátékok, amelyek szabályait csak annyiban formálja és alakítja át a játékvezető, amennyire a foglalkozás kerettörténete vagy a játék-kontextus megkívánja. Minden esetben lényeges, hogy a játék alapjaiban megmaradjon, vagyis az alkalmazott játék az eredeti játék variánsaként működjön.

A könyvrészlet eredeti forrása:

Fehér Éva (2015): Az óvodai színházi nevelés elméleti alapjai. In: Fehér Éva, Lesku Katalin, Németh Virág (2015: ): „Boldog születésnapot Bors néni!” - Színházpedagógiai módszertani kézikönyv óvodás korosztály részére. Kecskemét: Katona József Színház,  pp. 5-30. (ISBN:978-615- 80201-0- 7)

Képek:

első kép: MESEBOLT drámapedagógiai rendezvény a Kecskeméti Főiskolán (2012) a műhelyfoglalkozást vezette Kunné Darók Anikó

második kép: SZÍN-KÖR-JÁTÉK dráma- és színházpedagógiai rendezvény a Kecskeméti Főiskolán (2013) a műhelyfoglalkozást vezette Kiss Zsuzsanna

* A bejegyzésben megjelent képek a programszervező intézmény nyilvános képgalériájában 2013-2013-ban szerepeltek. A képek nyilvánossá tételéről a képen szereplő személyek, illetve kiskorú személyek gondviselői, szülői helyben nyilatkozatot tettek. 

 A témakörhöz kapcsolódó képzés: 

<<<<<<<<<RÉSZLETEK>>>>>>>>>

Mai gyermek, avagy mit tehet a pedagógus

címke: dramatikus, mese, interaktív, improvizáció, kiégés ellen

szerző: Szatmáriné Márton Tímea

Tizenöt évig tanítóként dolgoztam, tíz éve vagyok óvodapedagógus. Tudom, hogy nem egyszerű szembenézni azzal a ténnyel, hogy változtatni kell, hogy felesleges a régen még jól bevált módszerekhez ragaszkodnunk. Ezzel csak a saját munkánkat nehezítjük meg, hiszen sokszor ellenállásba/közönybe ütközünk a gyermekek részéről. Igenis nekünk, pedagógusoknak kell haladni a korral, nekünk kell új technikákat, eljárásokat felkutatni, kipróbálni, majd egyéniségünkkel kicsit megfűszerezve egyedivé varázsolni azt, hogy a gyermekekkel végzett közös munka öröm legyen. Ez az, ami fáradozással jár a nevelő/oktató részéről, mivel figyelnie, tanulnia kell, új dolgokat elsajátítani. Higgyétek el, megéri! A napi rutint felváltja a sikerélmény, a kísérletező kedv, a megújulásra vágyás, ami a kiégés legjobb ellenszere.

Mondhatjátok - és teljes joggal-, hogy az nem olyan könnyű. Valóban nem. De mindenki azért választotta valamikor ezt a pályát, mert szereti a gyerekeket (bármilyen elcsépelten hangzik is). Gondoljunk csak vissza, hogy pályakezdőként mindenki lelkesen, világot megváltó tervekkel lépett óvodai csoportba/osztályterembe. Tedd fel magadnak a kérdést: Hol tartasz most? Hagytad, hogy a rendszer bedaráljon, letörjön, megkeserítsen? Remélem, NEM! De ha mégis, nincs visszafordíthatatlan folyamat. 25 év gyakorlat után még mindig jól érzem magam a gyermekek között, még mindig rá tudok csodálkozni gondolatmenetükre, személyiségükre, még mindig látom a bennük lakozó csodát. A titok, hogy olyan foglalkozást/tanórát tartasz, amiben nem csak a gyermekeknek van „AHA” élményük, hanem Neked is. Hiszen minden pedagógus annak örül, ha a gyermek aktív, boldog, tudásvágyó az általa szervezett tevékenységben. Bármennyire elment a kedved a pályától, ha csak egy ilyen élményteli foglalkozást/órát sikerül megtartanod, utána mindig erre az impulzusra fogsz vágyni.

Elég egy új aspektus, ami felnyitja a szemed, egy új technika, ami megkönnyíti a munkád, egy új módszer, ami komplex módon alkalmazható. Nekem ilyen a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás módszere, amit Fehér Éva főiskolai oktatóval kísérleteztünk, és tökéletesítettünk.

A dramatikus interaktív mese a gyermekek aktív részvételével kialakított közös játék, amelyben a pedagógus a mesélő, a gyerekek a szereplők. A mesélő a történetmondás során az élő beszéddel teszi lehetővé a képzeletbeli helyszínek kialakítását (szókulissza), a karakterek hiteles megformálását, hiszen a gyerekek nem ismerik a történetet.  A mesetudatot segítik az alkalmazott kellékek, jelmezek, stilizált díszletek. A játék elsődleges célja mindig az élménynyújtás. Az interaktív mesélés kivitelezésében sokkal jobban alkalmazkodik a mai gyerek befogadásához.  Az interaktivitás a mesében lehetővé teszi, hogy a gyermek mozogjon, beszéljen, véleményt nyilvánítson, mondókázzon, verseljen, énekeljen. Mivel a történetet ők maguk játszák el, ezért figyelmük tartós, vagy ha elkalandozik, akkor is egy-egy mesei fordulat képes visszaterelni azt.

„Egyre több és több gyermeknél tapasztaljuk, hogy kommunikációs kudarcaiknak alapvető oka a nem megfelelő beszédészlelési és/vagy beszédmegértési szintjük.” [1] Ennek egyik oka vélhetőleg az élő mese, a szülők által felolvasott, a gyermekek által áhítattal hallgatott történetek hiánya. A megfelelő beszédértési képességgel rendelkező gyermek tisztában van a szavak jelentésével, megérti, amire kérik, amit mesélnek neki, később azt is, amit olvas. Az anyanyelv elsajátítás zavarainak felismerése óvodáskorban különösen nehéz, mert a tünetek sokszor nem csak a gyermek beszédével, illetve nem azzal kapcsolatosan jelentkeznek, ezért gyakran rejtve is maradnak akár kisiskolás korig. 

Beszédészlelési zavar esetén: a lassabb vagy megkésve induló beszédfejlődés, visszakérdezés, rossz válasz adása, félrehallás, bizonytalan feladat végrehajtás, új szavak, versek, mondókák megtanulásának nehézsége, kézdominancia kialakulatlansága, rossz téri tájékozódás. Beszédértési zavar esetén: problémás feladat megértés, mesehallgatás elkerülése, lényeg kiemelési gondok, történetben, mesében összefüggések meglátásának hiánya. A beszéd észlelésnek/ megértésének részbeni vagy teljes hiányossága miatt nemcsak a gyermekek személyisége változik (visszahúzódóbbak vagy „rendetlenebbek” lesznek), hanem gyenge figyelmi kondíciójuk, kialakulatlan feladattudatuk negatívan befolyásolja a külső világ megismerését, a tudás elsajátításának menetét.  A megértési folyamatok zavara tehát kihat a tanulási folyamat egészére, kezdetben az óvodában, később az iskolában is. Gósy Mária (1997) szerint a beszédészlelési hiányosságok a helyes olvasástechnika elsajátítását, míg a beszédmegértés problémája az olvasásértés kialakulását veszélyezteti.

A dramatikus interaktív mesélés során komplex módon fejleszthetjük a gyermek képességeit az anyanyelvi és értelmi fejlesztés, nevelés terén, hiszen a technika sajátossága, hogy szorosan összefonódik benne a gyermek alapvető tevékenysége és közege: a játék és a mesevilág, kiváló lehetőséget nyújtva a szövegértés erősítésére. A gyermek beszédkedvének felkeltése a játék természetességéből fakad. A szerepbe bújás beszédre bátorítja őket. A gyerekek megélik a mesét, meg is értik a történetet (beszédértés), hiszen az képi formában jelenik meg számukra, a fantáziájuk pedig kiegészíti a hiányzó részleteket. A történet megjelenítése megkönnyíti számukra a szöveg szó szerinti és szövegmögöttes értelmezését. A szereplők kommunikálnak egymással, utánzásos szövegmondással, vagy önálló mondatalkotással. A beszédprodukció nemcsak ebben a formában jelenik meg, hanem a mesébe ágyazott versek, mondókák mondogatásával is. Az ügyes történetmondó az ismeretlen szavakat a mesén belül magyarázza vagy magyaráztatja meg a gyerekekkel, úgy, hogy mindvégig szerepben marad. Tehát a szókincsbővítés egy spontán folyamat, nem válik didaktikussá. A szövegek megértéséhez elengedhetetlen a szókincs gyarapítás.

A viber-en, facebook-on, sms-ben történő kommunikálás nélkülözi az arcjáték, mimika, gesztus megfigyelését, használatát. Ezért úgy gondolom, hogy az anyanyelvi nevelés terén egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a nonverbális jelek értelmezése, alkalmazása. Az érzelmek és szándékok pontos kifejezéseinek fontos eszközei, az emberi kapcsolatok minőségbeli meghatározói. Ez a képesség is gyakorlás útján alakul ki. Akiknél ez a képesség hiányos, azoknál alkalmazkodási zavarokat okozhat. A dramatikus interaktív mesélés során a gyermek a mesélő szavaira hagyatkozva rögtönzésre kényszerül.  Az improvizáció megtörténhet nonverbális jelekkel, vagy verbálisan, de a célunk, hogy a kettő együttesen jelenjen meg. 

Az interaktív mesében való aktív részvétel magával vonja az értelmi képességek fejlődését. Hiszen a gyerekek a játékban észlelik az idő múlását, tájékozódnak a mesei térben, figyelik a szereplők szövegét, érzelmi megnyilvánulásait. Emlékezetükre hagyatkoznak, amikor az előzetes tudásuk előkerül. A régebbi tudást összekötik a frissen megszerzett tapasztalatokkal, így gondolkodásuk egy magasabb szintre lép. Új egyéni, vagy kooperált megoldásokat hozhatnak létre a mesében, kreativitásuknak teret adva. „A szövegértés hatékonysága azon is múlik, hogy mennyire vagyunk képesek összekapcsolni az olvasottak tartalmára vonatkozó előzetes tudásunkat, véleményünket, élményeinket azzal, amit az adott szövegből hallunk vagy olvasunk.”  [2]

Mi, pedagógusok a dramatikus interaktív mesélés alkalmazásával lehetőséget nyújtunk a gyermek komplex fejlődésére játékon, mozgáson keresztül, a mese élményét fokozva. A gyermekek a játékban aktívak, cselekvők, érdeklődők. Megismertetjük őket bizonyos színházi elemekkel, ezáltal motiválttá válnak a színházi élmények befogadására. A drámapedagógia eszközeit használva a mélyebb megértés, a következtető gondolkodás, az empátia útjára tereljük őket. Az interaktív színház, a dramatikus interaktív mesélés és a drámapedagógia abban gyökeredzik, hogy a színház világát összekötik a pedagógiával. Mindhárom terület az ember személyiségének teljes kibontakozását támogatja, alkalmazásukkal önálló, kreatív, alkotni képes fiatalokat nevelhetünk. Megismertetjük őket bizonyos színházi elemekkel, ezáltal motiválttá válnak színházi élmények befogadására. Saját tapasztalatokra építve történik az információszerzés, amely során fejlődik az egyén szociális kompetenciája, érzelmi intelligenciája, pszichomotoros (mozgás, orientáció, beszéd) és kognitív funkciói (észlelés, érzékelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás, szerialitás, intermodalitás). Segítségükkel minden olyan terület fejleszthető, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek értő olvasóvá váljék, tájékozódjon, kritikusan szemlélje a világot, társaival együttműködjön, így a társadalom hasznos tagja legyen. A módszer összetettsége nemcsak az élmény- és gyermekközpontúságában, a gyermekek fejlesztésének hatékonyságában rejlik, hanem abban is, hogy szinte minden foglalkozási területtel összeköthető.

Hivatkozások:

[1] Gósy Mária 1997: Beszéd és az óvoda, Budapest, Nikol Gmk, p.65.

[2] Szinger Veronika 2009: Interaktív mesemondás és meseolvasás az óvodában a szövegértésért, Anyanyelv- pedagógia, 2009/3. URL:http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=184

Mi is az a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás?

címke: dramatikus, mese, szerep, interaktív, improvizáció
szerző: Szatmáriné Márton Tímea

A dramatikus interaktív mesélés és történetmondás ötvözi a néphagyományban megőrzött mesélési stílust, a klasszikus értelembe vett mesélés eszköztárát, a dramatizálást és a rögtönzést. Ez a mesélési technika nem töri meg a történet menetét, nem tesz nagy kitérőket közben, célja a mese megismertetése és az élménynyújtás. Az teszi interaktívvá, hogy a hallgatóság belép a történetbe, pl. egyszerű jelmez felvételével szerepbe lép. A mesetudatot segítik az alkalmazott kellékek, jelmezek, stilizált díszletek. A játszóknak lehetőségük van a mese/történet szövegének elmondása mellett arra is, hogy improvizáljanak, hogy saját előzetes ismeretüket, tapasztalataikat beemeljék a cselekménybe. A történetmondó feladata, hogy a mesét a medrében tartsa, úgy, hogy a szerepben megmaradva reagál, vagy magyarázatot ad a történetben felbukkanó ismeretlen szavakra, így biztosítva annak folyamatosságát, az átélést, a meseélményt. A játék elsődleges célja mindig az élménynyújtás.