3 fontos lépés, hogy a dramatikus interaktív mesélés és történetmondás könnyen megvalósítható legyen
címke: interaktív, dramatikus játék, forgatókönyv, tervezés, élménymesélés
szerző: Szatmáriné Márton Tímea
Szereted a komplexitást? Akkor próbáld ki a dramatikus interaktív mesélést. A dramatikus interaktív mesélés egy olyan új mesélési fajta, amely megkönnyíti az óvónők mindennapjait, a tanítóknak pedig lehetőséget ad a szövegértés fejlesztésére. Egyesül benne a játék és a mese. Színteret ad a játékon belül a kreativitásnak, rögtönzésnek, mozgásnak. Több művészeti ág kapcsolható a mese-játékba (zene, tánc, irodalom, színház). A közös együttjátszás élménye pedig nemcsak a gyermekeket, hanem a mesélőt is feltölti.
1. Forgatókönyvírás
Ahhoz, hogy jó mese-játék szülessen, szükségünk van egy arra alkalmas mesére. A mesekiválasztásnál figyelembe kell vennünk, hogy általában 20-25 fős gyermekcsoporttal dolgozunk, tehát legyen több szereplős és cselekményes a szövegünk.
A kiválasztott mese szövegét bontsuk képekre (helyszínekre) illetve jelenetekre a helyszínek, szereplők, események viszonylatában. Majd megkezdődik az izgalmas munka. Képekről képekre haladva formáljuk át a mese szövegét dialógusokra, természetesen ügyelve arra, hogy az eredeti tartalom és nyelvezet ne sérüljön. Gondoljuk, végig azt is, hogyan zajlana az adott jelenet a gyermekek játékában, mi az, ami kivitelezhető és mi az, ami szöveghozzáírást/kihúzást igényel.
Ha elkészült a forgatókönyvünk, már bizonyára a fejünkben van, hogy milyen szereplők, eszközök jelennek majd meg a mese-játék során, illetve milyen stilizált (jelzés értékű) jelmezeket fogunk használni. Így a szereplő lista és az eszközlista is bekerül a forgatókönyvbe.
2. A kivitelezhetőség átgondolása
Ha kész a forgatókönyv olvassuk át újra, de már a kivitelezhetőség szempontjából. Akad-e olyan szó, ami magyarázatra szorul? Rokonértelmű szó használatával magyarázom majd, vagy kiszólással, vagy bemutatással pl. a rokkát vagy a hordót?
Minden jelenetben megjeleníthetőek a szereplők stilizált jelmezekkel?
Előfordul, hogy a mese tartalmaz olyan fordulatokat, amelyeknél nem tudjuk az adott szereplőt eljátszatni a gyermekekkel, de a mesének fontos momentuma az a rész, tehát nem kihagyható. Például Benedek Elek: A nyulak pásztora című mesében a legénynek egy nyulat kell adnia a szolgálónak. A nyulat a szolgálólány egy zsákban viszi a királynak, útközben a kisegér kirágja a zsákot, kiszabadítja a kicsi állatot. Ehhez a jelenethez plüssjátékot használtunk, bár a mesében végig gyermekek alakították a nyulakat.
Hogyan érjük el azt, hogy a szereplőkön kívül a többi gyermek is aktív részese legyen a mese-játéknak?
A dramatikus interaktív mesélést az különbözteti meg a többi mesélési fajtától, hogy lehetőséget nyújt a játékvezető számára az összes mesehallgató bevonására. A helyszínek megalkotásához, egy adott esemény hangulati fokozásához, egy szereplő ismétlődő cselekvéséhez dalokat, mondókákat, rövid verseket, zenei betéteket, hangeffekteket használhatunk. Pl. A Holle anyó mesében az almafák megjelenésekor mondogathatjuk az Alma, alma piros alma bumm kiolvasót vagy a Piros alma kigurult a sárba kezdetű mondókát; A Marci és az elátkozott királylány mesében Marci favágását kísérhetjük az Erdő mellett nem jó lakni dallal. Így a passzív résztvevők aktívvá válnak. A mese-játékba beágyazhatunk dramatikus játékokat, drámajátékokat, konvenciókat, ami nem csak az érzelmi elmélyítést segíti, hanem a szövegmögöttes tartalom megértését is.
Hol legyenek az egyes helyszínek, milyen lehetőségeket rejt a csoportszoba?
Jó, ha a mese-játék helyszíneit a csoportszoba sajátosságaihoz igazítjuk. Ha a galérián van a babakonyha, mesélőként gazdasszony szerepből indítható onnan is Kacor király története, és lehetek én az, aki elzavarom a pákosztos macskát. A csillagszemű juhász mesében a galéria alá helyezhetjük a fehér medve tömlöcét. A helyszínek alakítása függ az adott képben szereplők számától, ha többen játszanak, akkor nagyobb térben kell elhelyeznem, a mesei helyszín sajátosságaitól, mennyit mozgunk a térben, szűkös legyen-e a helyiség stb.
Természetesen, ha csak egy osztatlan tér áll rendelkezésünkre, akkor is ábrázolhatjuk a gyermekek számára a gyönyörűséges palotát vagy a félelmetes erdőt minden eszköz nélkül, csak szavakkal, leírással (szókulissza). A gyermekek fantáziája kiegészíti a hiányzó részleteket.
Hogyan meséljünk?
Látszólag egyszerű a kérdés, azonban számos lehetőség rejlik a dramatikus interaktív mesélésben. Kezdődhet úgy a mese, mint amikor klasszikusan mesélek: Egyszer volt, hol nem volt…., majd az első szereplő felbukkanásánál megjelenik a stilizált jelmez a mesélő-játékvezető kezében és elkezdődik az interaktivitás. De indítható a mese úgyis, hogy a mesélő rögtön szerepbe helyezkedik. Lehet a mesemondó a történet egyik mellékszereplője, pl. udvarmester, de lehet a történeten kívüli személy is, aki szemtanúja volt a történetnek pl. asszony a faluban. A mesélő karaktert tehát mi magunk választjuk meg, úgy ahogyan az nekünk jól esik.
3. Élményszerű mesélés
Amikor elkészült a forgatókönyv, átgondoltuk a jeleneteket a kivitelezhetőség szempontjából, és megvannak az eszközeink, jelmezeink, fejünkben a térhasználat, akkor kezdődhet a közös játék.
Az „Egyszer volt, hol nem volt” után a résztvevők közül néhányan máris szerepbe lépnek. Ha épp új meséről van szó és még a mesélési fajta is új a gyerekeknek, mégis hogyan tudják eljátszani a mesét? A mesélő-játékvezető olyan instrukciókat ad a szereplőknek, hogy azok biztonságban mozoghassanak az adott szerepükben. A játékvezető segíti a szereplőket azzal, hogy egyértelműen jelzi számukra hogyan és mit tegyenek, pl. „A király felállt és haragjában nagyot toppantott”.
A játék során adódhatnak improvizációs helyzetek. Mivel a már szerepbe helyezkedett gyermeknek vannak mesei tapasztalataik, ezért előfordulhat, hogy saját maguk által kitalált szöveget mondanak. Ilyenkor hagyni kell, hogy kibontakoztassák kreativitásukat, arra azonban ügyelni kell, hogy a történet szála ne sérüljön. Vissza kell terelni a mesét az eredeti medrébe vagy bele kell szőni a gyermekek rögtönzését a szövegmondásba. Akadhat olyan helyzet is, amelyben a játszó nem pontosan az utasításainknak megfelelően működik. Például a főhős túlzottan fel van pörögve és szinte futva ’mendegél’. Ilyenkor a mesélő szerepéből instruáljuk: „Jaj, de ez a legény egyre fáradtabb lett, egyre lassabban vándorolt.”
Ha valaki először próbálkozik a dramatikus interaktív módszerrel, számítania kell arra, hogy a gyermekek eleinte lassabban reagálnak majd a történésekre. Azonban nem kell aggódni. A játszók néhány perc elteltével mindig felveszik a mese fonalát, átveszik a játéktechnikát és garantálható, hogy ezzel a mesélési fajtával bemutatott/elmondott mese maradandó élményt hagy bennük és bennetek is!
Hallottál már a dramatikus interaktív meséről? Kommentben írd le nekünk, hogy milyen kérdések merültek fel benned a cikk olvasása közben.
Felkeltette az érdeklődésedet a szakmai cikk? Tudj meg többet a témáról, ismerd meg jobban azt a mesélési technikát, amelyet már az óvodapedagógia irodalmi nevelése is kezd megismerni. Legyél az elsők között!
♥ Itt megtalálod! ♥
Kapcsolódó képzések:
(alapozó képzés nem csak drámapedagógia iránt érdeklődők részére)
10 pont értékkel
(képzés pedagógusoknak, közösségszervezőknek, animátoroknak)
1. alkalom: 2020. március 21. (szombat)
2. alkalom: 2020. április 4. (szombat)
3. alkalom: 2020. április 25. (szombat)
30 pont értékkel
Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, oszd meg kollégáiddal is, hogy akiket ez a téma érdekel olvassák el a hasznos javaslatokat!
